Az ukrán kormány fellélegezhet. A dollármilliárdok lehetővé teszik számára, hogy végre költségvetést készítsen az idei évre. Nem kell emelnie a lakossági gázárat, a távfűtés árát, nem kell elviselnie, hogy a mostanáig érvényes, igen magas gázár átszivárogjon a gazdaság minden szögletébe. De a cserébe aláírt támaszpontalku vörös posztó a nacionalista ukránok szemében. Szevasztopol ára az volt, hogy az oroszbarát ukrán elnök megutáltatta magát országa népének majdnem – vagy legalább? – a felével. De őszintén elismerte a sajtó előtt: nem volt más választása. Még csak manőverezési lehetősége sem. Az oroszok hirtelen egy hónappal előre hozták a harkovi csúcstalálkozó időpontját, hogy Janukovicsnak még gondolkodási ideje se maradjon. Áprilistól 100 dollárral kevesebbet fizetsz ezer köbméter földgázért, de cserébe rögtön kérjük a támaszpontbiztonságot: így szólt a mézesmadzag és bunkó keverékéből álló „kínálat”.

Az oroszok nem akartak késlekedni. A fekete-tengeri flotta geostratégiai ütőkártya a kezükben. E flotta egységei 2008-ban támogatták a Grúzia elleni hadjáratot. A visszatérő hajókat akkor az ukrán haditengerészet főparancsnoka blokád alá vette; ezt az embert egy hónappal ezelőtt Janukovics leváltotta.

S láss csodát! Noha Bush kormánya annak idején a lehető legerélyesebben ítélte el a Grúziával szembeni orosz katonai lépéseket, ma Obama elnöknek a támaszpontegyezményről éppúgy nem volt szava, mint a nyilvánvalóan Moszkvából szervezett kirgiz puccsról. Úgy fest, az orosz–amerikai együttműködés (nukleáris leszerelés, Afganisztán, esetleg Irán) túl jó állapotban van ahhoz, hogy Amerika az orosz érdekszféra-politika ellen áskálódjék. Miközben „forradalmi dominói” sorban ledőlnek, hallgat. Más megfogalmazásban: visszavonul.