Hát elment ennek az országnak az esze? – tette fel a költői kérdést a francia nyelvű belga napilap, a Le Soir főszerkesztője, Béatrice Delvaux az újság pénteki címlapján. A szintén frankofón Reform Mozgalom elnöke, Didier Reynders pénzügyminiszter egyenesen úgy fogalmazott, hogy Belgium sorsa forog kockán.

Eközben a Brüsszel melletti Vilvoordében, a vita középpontjában álló választókerület egyik nagyobb településén ezer ember követelte az azonnali parlamenti szavazást e terület flamand részének flamandosításáról. A nacionalistának tekintett Új Flamand Szövetség pedig nyíltan követelte a konföderáció bevezetését, vagyis minden hatalmat a régióknak.

A flamand kereszténydemokrata, de vegyes házasságból származó Yves Leterme csütörtökön nyújtotta be lemondását II. Albert királynak, aki nem nyilatkozott, hanem konzultációkat kezdett, amelyek péntek estig elhúzódtak. Ám a válságot kipattintó flamand liberálisok ifjú vezére, Alexander De Croo – aki még csütörtök este felkereshette az uralkodót – úgy nyilatkozott, hogy esetleg vár még egy hetet, hátha visszaállítható a koalíció.

A célja azonban ugyanaz: minél hamarabb kierőszakolni a szavazást a szövetségi parlamentben az említett Brüsszel-Halle-Vilvoorde választókörzetnek az alkotmánybíróság által még 2003-ban kezdeményezett kettéválasztásáról. Azaz a kétnyelvű fővárosnak, Brüsszelnek a leválasztását az őt körülölelő flamand térségről, amely egynyelvű akar lenni, minél kevesebb vallon lakossal.

A flamand területen lévő 35 önkormányzatból hatban kell francia nyelvű szolgáltatást nyújtani, és a szétválasztás után hozzávetőlegesen 30 ezer vallon nem gyakorolhatná nyelvi jogait, nem szavazhatna „francia” listákra, és a bírósági eljárások során sem használhatná anyanyelvét. Az alkotmánybíróság azért határozott a szétválasztás mellett, mert a belgák a tartományokban induló listákra szavazhatnak, ám ebben a vegyes körzetben a vallonok átszavazhattak a hivatalosan kétnyelvű Brüsszelbe.

A parlamenti voksolás kierőszakolásának eshetősége már csütörtökön felmerült, de a vallon pártok azt fontolgatták, hogy megnyomják az alkotmányos „vészcsengőt”, vagyis egyfajta obstrukciót folytatnak, amivel harminc napig elhúzhatják az ügyet. Előre hozott választást semmiképpen sem akarnak, hiszen júliustól Belgium adja az EU-elnökséget.

A heves vallon reagálás is befolyásolhatta a flamand liberálisokat, ám De Croo azt is egyértelművé tette, hogy a BHV néven ismert választókerület szétválasztásáról csak abban a keretben képzelhető el döntés, amelyet Jean-Luc Dehaene volt miniszterelnök dolgozott ki a király felkérésére. S a Béatrice Delvaux által feltett kérdésre Dehaene már napokkal ezelőtt válaszolt, amikor közleményében azt írta: pszichiáter apjától tanulta, hogy sikert ilyen kényes tárgyalásokon csak úgy lehet elérni, ha a másik fél alapvetéseit megértjük. Bár teljesíthetetlen misszióra készült, bízott a józan ész felülkerekedésében. Dehaene hatpontos javaslata az államreformtól a brüsszeli régió finanszírozásának módosításán át a BHV szétválasztásáig terjedt – ideértve bizonyos garanciákat a francia ajkúaknak. Ám a vallonok flamand elfogultsággal vádolták őt, és úgy érezték, hogy ki akarja használni a francia ajkú közösségen belüli nézeteltéréseket.

Belga zászlót vivő férfival beszélgetnek rendőrök a brüsszeli királyi palota előtt