Korábban sem maradt rejtve, hogy Nagy-Britannia leggazdagabb asszonya, a 45. születésnapját július végén betöltő J. K. Rowling szoros kapcsolatban áll a kormányfővel. Tévéfelvételek örökítették meg, amint az elsők között kereste fel a gyászoló Sarah és Gordon Brownt első gyermekük, a 2002 januárjában mindössze tíznaposan elhunyt Jennifer elvesztése után. Múlt év végén a Time magazinban megjelentetett, Gordon Brownt a világ száz legbefolyásosabb embere közé ajánló cikkében „szeretetreméltó, humoros, hűséges barátnak” nevezte, hozzátéve: „ezekben a különös, zűrzavaros időkben kiemelt hangsúlyt kapnak a tisztességgel, egyenlőséggel és a szegények védelmével kapcsolatos kérdések”, ezért azt szeretné, ha „továbbra is Brown maradna hatalmon”.

A választási kampány közepén a világhírű írónő egyszerre tette le a nyilvánosság előtt a voksát a Munkáspárt mellett – és intézett vitriolos támadást a Konzervatív Párt választási programjában meghirdetett, a házaspároknak járó évi 150 fontos adókedvezmény ellen. A The Times konzervatív napilap számára írt terjedelmes cikk szerint Rowlingot „nem lehet megetetni azzal, hogy, amint David Cameron állítja, a toryk megváltoztak, és már nem ők a komisz párt, és azt szeretnék, ha Nagy-Britannia lenne Európa egyik legcsaládbarátabb nemzete”.

Politikai vitairatában Rowling kitűnően vegyíti az anekdotikus elemeket és a személyes emlékeket abból az időből, amikor 1993-ban, a John Major vezette legutóbbi konzervatív kormányzás alatt összeomlott az első házassága, és egyedülálló anyaként nevelte kislányát, miközben lázasan dolgozott első Harry Potter-regényén. Reménytelen helyzetében, klinikai depresszióval küzdve nem segített rajta, hogy a hatóságok megalázták, segítségnyújtás helyett rendszeresen felelőtlennek, lustának és erkölcstelennek minősítették.

J. K. Rowling szerint 1997-ben „a Munkáspárt földcsuszamlásszerű győzelmével megszűnt a hozzá hasonló családokkal szembeni ellenszenv”. A közelgő választás „ismét alkalmat ad arra, hogy felmérjük, hol élünk, s mint egyének és nemzet milyen országot képzelünk el magunknak”. Rowling nem hiszi el, hogy van olyan ember, aki azért köti az életét egy másik lény mellé, mert évi 150 fontos adókedvezményben részesül, illetve azért marad meg egy szeretet nélküli házasságban, mert nem akar lemondani az összegről. Elképesztőnek tartja, hogy David Cameron egyetlen tanácsa a szegénységben élő nők számára, hogy menjenek férjhez, és ezért jutalomban részesülnek. Rowlingot sosem győzte meg választás ennyire, mint a mostani arról, milyen szakadék húzódik a saját és a toryk értékrendje között. Szenvedélyesen kiáll a jóléti állam vívmányai mellett, mert amikor mélyponton volt, akármilyen vékony is volt a biztonsági háló, felfogta a zuhanását. Kikéri magának, hogy multimilliomos férjes asszonyként természetes konzervatív szavazóként kezeljék. Arra sem hajlandó, hogy súlyos adóterheit szabálytalan trükkökkel csökkentse.

Rowling az egyik Harry Potter-kötet londoni bemutatóján