Fokozódó vita Indonéziában az internet határairól
Jakarta, Indonézia.
– Azok az indonézek, akiket bosszant, hogy a tízéves Barack Obama szobrát egy helybeli parkban állították fel, nem a főváros legnevezetesebb körforgalmánál tiltakoztak, hanem a Facebookon. Miután több mint 56 000-re nőtt az interneten tiltakozók száma, a város hivatalnokai engedtek annak az érvelésnek, miszerint a parkot meg kellene hagyni inkább egy indonéz személyiség megörökítésére. A high-techen alapuló, alulról jövő szerveződések példája közvetlen következménye a közösségi hálózatok robbanásszerű növekedésének Indonéziában. Mindazonáltal a fellendülés egyúttal éles vitát szít, hol vannak a szabad véleménynyilvánítás határai az újonnan demokratizálódott Indoné ziában, ahol a kormány igyekszik szabályozni az internet tartalmát és a mostanában felbátorodott média ellenállást tanúsít.
A nagyobb szabadság szószólói kulcsfontosságú eszközként tekintenek a közösségi hálózatokra az ország többnyire korrupt politikai rendszerének demokratizálásában. A szkeptikusok viszont, különösen a politikusok és vallási vezetők között, a csőcselék uralmától tartanak és a hagyományos értékek elvesztése miatt aggódnak.
A kormány nemrég beterjesztett egy törvényjavaslatot, amely arra kötelezte volna az internetszolgáltatókat, hogy szűrjék az online tartalmakat, de kénytelen volt félretenni a javaslatot az online-on és a hagyományos médiában kibontakozott erőteljes tiltakozás miatt.
A viszonylag olcsó, internetes hozzáférést is kínáló mobiltelefonoknak köszönhetően a Facebook, a Twitter és a helyi közösségi hálózaton alapuló média rohamosan terjed a városokból a falvakba egész Délkelet-Ázsiában, de különösen Indonéziában és a Fülöpszigeteken. Alig több mint egy év alatt az indonéz Facebook-felhasználók száma kevesebb mint egymillióról 21 millióra szökkent – ezzel a világon a harmadik helyen állnak.
Emberek tízmilliói tudnak azonnal kapcsolódni a világhálóra, és ennek eredményeképp a közösségi hálózatok gyorsan hatásos, de olykor kiszámíthatatlan politikai erővé válnak.
A Facebookon és egyéb honlapokon megjelent tiltakozások sikerrel támogatták az ország legfőbb korrupcióellenes hivatalának vezetőit, akiket a rendőrséggel és a legfőbb ügyészséggel szembeni hosszan elnyúló konfliktusuk során, nyilvánvalóan koholt vádak alapján letartóztattak. Az online felháborodás beavatkozásra késztette Susilo Bambang Yudhoyono elnököt; a rendőrség és a legfőbb ügyészség, melyeket az ország legkorruptabb intézményei között tartanak számon, novemberben lezárták az esetet és elengedték az érintett tisztviselőket.
Az online támogatás meghatározó volt egy másik híressé vált esetben is, egy 32 éves anya szabadon bocsátásában, akit azért tartóztattak le, mert panaszkodott Jakarta egyik elővárosi kórházának gyenge szolgáltatására. Az ügyészek egy új, az elektronikus információt és tranzakciókat szabályozó törvény alapján emeltek vádat a nő ellen, mert egy barátainak küldött e-mailben részletezte a kórházzal kapcsolatos panaszait. Végül a bíróság decemberben felmentette.
Tifatul Sembiring kommunikációs és információs technológiai miniszter elmondása szerint egy „megnyugvási időszak” után a kormány ismét be fogja terjeszteni az online tartalmakat szabályozó törvényjavaslatot.
„Korlátozni szeretnénk olyan viszszás tartalmak megosztását, mint a pornográfia, a szerencsejáték, az erőszak vagy az istenkáromlás”, mondta Titaful. Hozzátette, az online tartalmakat oly módon kell szabályozni, hogy az lehetővé tegye „értékeink, valamint kultúránk és normáink” megőrzését.
Ramadhan Pohan, aki parlamenti képviselő, korábban riporter elmondta, hogy az online mozgalom mélyen nyugtalanítja a politikusokat, bürokratákat, sőt, még a kórházi igazgatókat is, akik nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy hatalmukat ilyen közvetlen – és sikeres – kihívás érje. „A gond az, hogy sok kormányzati tisztviselő paranoiás az új online tartalmakkal kapcsolatban”, mondta Pohan. „Ők régi vágású politikusok és bürokraták, akik, ha megkérdezik őket, beismerik, hogy nem Facebook- vagy Twitter-felhasználók. Nem értették meg, hogy a demokráciában és a szabad véleménynyilvánításban elértünk egy kritikus pontot, ahonnan már nincs visszaút.” (...)
Indonézia hírszolgáltató médiumai, amelyek Szuharto elnöknek az 1990-es évek végén bekövetkezett bukásáig szigorú ellenőrzés alatt álltak, élesen reagálnak mindenre, amit a szabad véleménynyilvánítás ellen irányuló fenyegetésként érzékelnek. Az online tartalmakra vonatkozó törvényjavaslaton és az elektronikus információkra vonatkozó új törvényen kívül a hírszolgáltatók és az emberi jogi szervezetek rámutatnak egyéb olyan törekvésekre is, amelyek a szabad véleménynyilvánítást igyekeznek korlátozni. Az úgynevezett pornográfiaellenes törvény, melyet nemrég arra használtak, hogy négy nőt 75 napos börtönbüntetésre ítéljenek erotikus tánc miatt, szintén csorbítja a szabad véleménynyilvánítás körét, állítják a bírálók.
Hozzáteszik, hogy a hatóságok az ilyen széles körben alkalmazható törvényeket a sajtószabadság korlátozására használhatják, különösen az interneten. Az új törvények megsértése relatíve súlyosabb büntetést von maga után, mintha hasonló törvénysértéseket követne el valaki offline. Így például az online elkövetett becsületsértés az új elektronikai információra vonatkozó törvény alapján akár hatéves börtönbüntetést is eredményezhet, míg az offline médiában elkövetett rágalmazás esetén 14 hónapban korlátozza a maximális kiszabható büntetést a büntető törvénykönyv. (...)
Enda Nasution, egy neves blogger, szintén úgy véli, hogy a törvények elfojthatják Indonézia virágzó blogoszféráját. Amikor a 34 éves Nasution a múlt évtized elején elkezdett bloggolni, akkor az ország bloggereit két kezén meg tudta számolni. Ma a Virtual Consulting állítása szerint több mint egy millióan bloggolnak Indonéziában.
Szingapúrban, Malajziában és a régió egyéb olyan országaiban, ahol a hírszolgáltatókat ellenőrzi az állam, a blogok gyakran olyan információk közlésére adnak lehetőséget, amelyeket nem lehet lehozni a fősodorbeli médiában, mondta Nasution. Mivel Indonéziában szabad a média, „a bloggerek egyúttal ellenőrző szerepben és kommentátorként lépnek fel”, tette hozzá. A legutóbbi mozgások az online világban véleménye szerint vízválasztók lesznek a közösségi médiák szerepének fejlődésében. (...)
Titaful információs miniszter, a legnagyobb indonéz iszlamista párt, a Jólét és Igazságosság Párt – amely kisebb pártként részt vesz Yudhoyono államfő kormányzati koalíciójában – volt elnöke szerint Indonéziának meg kell találnia a saját útját arra vonatkozóan, hogyan kezelje a közösségi médiát. Titaful használja a Twittert, hogy kommunikáljon az indonézekkel, de fenntartásai vannak egy amerikai jellegű, korlátlan internet-hozzáféréssel kapcsolatban. Ugyanakkor hangsúlyosan elutasítja a kínai megközelítést, amely rendszeresen letilt olyan weboldalakat, mint a Facebook vagy a Twitter. „Úgy vélem, valahol Kína és az Egyesült Államok között vagyunk”, mondta. „Igen, szabadok vagyunk. De a szabadság felelősséggel jár.”
A cikk 2010. április 20-án jelent meg a The New York Times hasábjain.
