Családi pszichodráma a kormánytöbbségben – összegezte a tekintélyes belpolitikai elemző, Stefano Folli, az Il Sole 24 Ore újságírója a miniszterelnök és a harmadik állami méltóság reggeltől estig tartó hisztériáját. Szerinte a Szabadság Népe (Pdl) országos vezetősége 172 tagjának csütörtöki tanácskozása borzalmasabb volt, mint a válófélben lévő, de még egy lakásban élő férj-feleség vitája.

„Attól, hogy kritizálom az általam is alapított pártot, még nem vagyok áruló” – hangoztatta Fini. „Nem tetszik? Mondj le, és lépj ki!” – válaszolta Berlusconi. „Nem megyek, zárj ki! Párton belüli csoportot alakítok” –kontrázott Gianfranco. „Ennek semmi értelme!” – dühöngött Silvio. Az indulatos sértegetéssel teli, inkább személyes, mint politikai vita dokumentummal zárult, amely egy kézre, Berlusconira bízta a pártot – a belső ellenzék megvétózásával. Ellenszavazat csak tizenhárom volt.

„Gyönyörű politikai fenébe küldés volt” – jegyezte meg a sajtó, amely most az egyszer kiszivárogtatott információk helyett az olaszokkal együtt élőben látta Berlusconi pattanásig feszült arcizmait és a székéről felugráló, idegesen rágógumizó Finit. – Gianfranco! – kiáltotta többször a sötét nyakkendős Silvio, miközben a rózsaszínt választó Fini alig nevezte meg Berlusconit.

A tévék-rádiók által egyenesben közvetített pártvezetői kiabálás nyilvánvalóvá tette a ’94 óta szövetséges Berlusconi és Fini közötti orvosolhatatlan törést. A felek cáfolták a kormányválságot, amely azonban az első parlamenti szavazáskor kirobbanhat, amikor Fini és hívei a Pdl ellen teszik le voksukat. A Fini vezette és 2009-ben a Pdl-be olvadt Nemzeti Szövetség 55 képviselője követte eddig a volt pártvezért; 74-en Berlusconi oldalára álltak.

A 73 éves Berlusconi és a sokáig utódnak tartott, 58 éves Fini közötti hatalmi harc fordulója a Lovag győzelmével zárult. Fininek muszáj volt lépnie: a 2013-as kormányváltásig erősítenie kell pozícióját, különben a Berlusconi és az Északi Liga közötti egyre szorosabb fonódásban teljesen háttérbe szorul.

Nem ez az első vita a Berlusconi–Fini párosban. Az első Berlusconi-kormányt Fini kívülről támogatta. Az 1999-es európai választásokon megpróbálta egyedül, de nem sikerült. 2001-ben a második Berlusconikormány külügyminisztere lett. A negyedikben, 2008-tól a képviselőház kormánykritizáló elnöke, aki ellenezte a Liga diktálta bevándorlási politikát. A Liga a bevándorlók kitoloncolását harsogta, Fini állampolgárságot szorgalmazott nekik.

Fini harmadikutas politikát keres a mára teljesen kétpólusú olasz politikában. A közös párton belülről indított Berlusconi-alternatíva olyan próbálkozás, amelyet a politika és a közvélemény jelenleg inkább öngyilkosságnak tart, mint hosszú távon sikeres taktikának.