Az angyal azonban elszállt. Tegnap a kormánypárti Bronislaw Komorowski, az állam ideiglenes feje kiírta az előre hozott elnökválasztást, amelyet Lech Kaczynski elhunyta tett halaszthatatlanná. Megkezdődött a kampány.

Illetve. Az államfő holttestét még fel se ravatalozták odahaza, amikor a jelenlegi kormányfő, Donald Tusk által 2007-ben megvert, de egyfolytában bosszúért lihegő Jog és Igazságosság Pártjának (PiS – Jaroslaw Kaczynski) „üzemi médiája” nekirontott mindazoknak, akik életében bírálni merészelték az elhunytat.

„Térdre most, és hamut szórni a fejre!” – írta az egyik tollnok; „Nincs jogotok a koporsó után menetelni!” – írta egy másik.

Valójában a kampány már akkor megkezdődött. Bármilyen abszurdan hangozzék is, ezekből a megnyilvánulásokból már jól kiolvasható volt az üzenet: Lech Kaczynski tragikus haláláért valamilyen morális felelősség terheli azokat, akik a szó politikai értelmében szemben álltak vele.

Ilyenek pedig meglehetősen sokan voltak. Lech Kaczynski azzal tette nevezetessé a fő-fő politikai ellenféllel, Tusk Polgári Platformjával való háromévnyi „kohabitációt”, hogy élve középerős felhatalmazásával, ott tett be a kormányerőknek, ahol csak tudott. A kül- és biztonságpolitikában, az eléje került –a parlament által megszavazott – törvények elbírálásában. Ő volt valójában a garanciája annak, hogy az általa és ikertestvére által életre hívott Jog és Igazságosság még a választási vereség dacára is hatalmi tényezőként funkcionálhasson. Vitathatatlan – de az általa eszközölt kinevezések révén egyáltalán nem egyszemélyes – ellensúlyt képezett a sikeres és népszerű kormányfővel szemben.

Ha minden úgy alakul, ahogyan a legfrissebb közvélemény-kutatások sejtetik, júniustól megszűnhet a lengyel politika kétosztatúsága. Komorowskinak, aki nemcsak ideiglenes államfő, hanem a szejm (parlament) elnöke is, továbbá a Tusk-párt elnökjelöltje, olyan előnye látszik lenni egyetlen valódi (e pillanatban még csak valószínű) ellenfelével, Jaroslaw Kaczynski volt miniszterelnökkel szemben, mint amilyent a Fidesz–MSZP relációban láttunk idehaza.

De hogy az angyal még nyomot se hagyjon maga után, arról kegyetlen, ha nem éppen brutális kampány fog gondoskodni. A PiS nem volna olyan, amilyen, ha a szmolenszki tragédia, majd az általános nemzeti megrendülés, továbbá a Churchill temetésének díszleteit is elhomályosító waweli búcsúztatás képeivel ne próbálná maga felé fordítani a lengyel polgárok rokonszenvét. Az „üzemi média” pedig besegít majd, olyan szókészlettel és színvonalon, amelyet itthonról is jól ismerünk. Ám nehogy félreértés legyen: Lengyelországban két – egyformán a hajdani antikommunista ellenállásban gyökerező –konzervatív erő áll egymással szemben, a baloldal legfeljebb statisztaszerepben van.

Csakhogy az egyik – a Tuské, a Komorowskié – névtoldaléka nem „nemzeti”, hanem „liberális”. És ez pontosan elegendő ahhoz, hogy a „nemzeti” tragédia antiliberális választási ugródeszkává váljék.