Meglebben a fehér kendő, és a bika fújtatva beront az arénába. A nézőtér tombol, majd lelkesen megtapsolja a torreádorok könnyed mozdulatait. A vége azonban általában ugyanaz: a bikát halálra sebzik. Spanyol hagyomány vagy középkori brutalitás?

Katalóniában nemrég állatvédő mozgalom indult a corridák betiltására, amely azonnal nemzeti színezetet kapott: sokan azért csatlakoztak hozzá, hogy ezzel is elutasítsák a spanyol központi hegemóniát. A kérdés a politikát sem hagyja hidegen, a katalán parlamentben várhatóan májusban vagy júniusban szavaznak a bikaviadalok betiltásáról.

Spanyolországban évente bikák ezreit gyilkolják le olyan mutatványokban, amelyekben a torreádorok „intelligenciája” csap össze az állat erejével. A viadalok népszerűsége azonban hanyatlóban van, különösen a fiatalok körében. Egy 2006-os felmérés szerint a spanyolok ma már sokkal szívesebben mennek focimeccsre, mint bikaviadalra.

Ám a betiltásról szóló katalán felvetés országos vitává terebélyesedett, amelyben filozófusok, állatvédők és matadorok akasztották össze a szarvukat. Az ellenzők szerint nem tekinthető művészetnek a sport, amely borzasztó kínokat okoz az állatoknak. A viadalrajongók szerint viszont a bikát kifejezetten e célra tenyésztik, sőt genetikailag arra van programozva, hogy az arénában lelje halálát. Madrid – válaszul a katalán ellenmozgalomra – nemrég egyenesen a nemzeti örökség részévé nyilvánította a bikaviadalt. A konzervatív néppárti Esperanza Aguirre, a madridi régió elnöke azzal érvelt, hogy egyetlen „művészetet” sem azonosítanak olyan egyértelműen a spanyol és a mediterrán kultúrával, mint a bikaviadalt. Világhírű művészek (köztük Dalí, Picasso, Hemingway és García Lorca) rajongtak érte, azaz a látványosságnak igenis vannak művészi és kulturális értékei – emlékeztetett a politikus asszony.

Arénába szállt a perui író, Mario Vargas Llosa is, azzal nyugtatva a bikaviadalok rajongóit, hogy bár az idők során sok kritikusa akadt a viadaloknak, ahelyett, hogy csökkentették volna, inkább tüzelték a lelkesedést. A nemzeti örökséggé nyilvánítás a kritikusok szerint viszont veszélyes, mert akár bíróság elé is citálhatják azokat, akik megpróbálják megakadályozni a bikaviadalokat – betű szerint ők ezután a kulturális örökséget pusztítják.

Az ellenzők állatorvosokat is segítségül hívtak igazuk bizonyítására: szerintük az állat nyakszirtjébe döfött kard – a közhiedelemmel ellentétben –nagy fájdalmakat okoz. Az esetek többségében a matador eltéveszti a pontot, amely a bika gyors halálát okozná. Katalóniában ezenkívül pazarlással is vádolják a központi kormányzatot. Az iparág köztudottan függ az állami támogatásoktól, Madrid például több millió eurót költ évente a torreádorok iskoláira, az arénák karbantartására és a bikaviadalok lebonyolítására.

Az egykori valenciai torreádor, Luis Francisco Esplá a katalán parlament bizottsága előtt mindenesetre beismerte, hogy abszurd kétségbe vonni a bika szenvedését, de a fiesta ezt kompenzálja. Az operához hasonlította a viadalok menetét. „Ez egy olyan faj, amelyet kifejezetten arra tenyésztenek, hogy elpusztuljon az arénában” – tette hozzá.

A bikaviadalok betiltásáért tüntetnek a katalán parlament előtt