– Kezdjük Magyarországgal: meglepte-e a múlt vasárnapi első forduló eredménye?

- Nem igazán. Magam is úgy láttam, és a magyarok is, akikkel beszéltem, hogy csak az volt a kérdés, mekkora többséget szerez a Fidesz. Ami a szocialistákat illeti, helyzetük hasonló ahhoz, amilyenben a lengyel szociáldemokraták találták magukat egy pár éve. Most az a feladatuk, hogy hiteles erőként építsék újra fel önmagukat a következő választásokig. Fontos, hogy legyen jó és erős ellenzék. Másfelől az is jó, ha a kormánynak világos, tiszta mandátuma van döntései meghozatalára.

- Én inkább arra gondoltam, mennyire lepte meg a Jobbik előretörése. Az amúgy gyér amerikai sajtóvisszhangban ezt igencsak kiemelték. Úgy véli-e, most különös folt esett Magyarországon vagy beillik ez az európai folyamatokba?

- Nem Magyarország az egyetlen, ahol parlamenti képviselethez jut egy meglehetősen erős, ultranacionalista tömörülés. A különbség az egyes nyugat-európai országokhoz képest szerintem inkább az, hogy ezeknek több tapasztalatuk van, hogyan is kezeljék. Gondolok arra: miként lehet feltartóztatni őket, gyengíteni egyes szélsőségesebb üzeneteiket, szembehelyezkedni a radikális retorikával. Az ultranacionalista, különösen romaellenes Jobbik esetében fontos, hogy kimutassák a választóknak szánt egyes üzeneteik hamisságát. Az ilyesfajta válságok közepette nagyon is van rá fogékonyság, hogy a külföldiekre, a belső ellenségre hárítsák a bajokat. Remélhetőleg a Fidesz-kormány teljesen elhatárolódik majd a Jobbiktól, megmutatva, hogy nem ez az út Magyarország számára az előrelépéshez Európában és a világban.

- Orbán Viktor - feltehetőleg a külföld megnyugtatásának szándékával - előre bejelentette, hogy Martonyi János irányítja a külügyeket.

- Igen, különösen a soros EU-elnökség közeledtével ezzel azt sugallja, hogy tapasztalt, viharedzett személyiségre bízza a külkapcsolatokat. Nem pedig egy kezdőre, akinek nincs például gyakorlata a brüsszeli ügyekben. Szerintem ez jó lépés és jó üzenet.

- Martonyi az egyik aláírója volt annak a tavalyi levélnek, amelyben a térség ismert képviselői kértek több figyelmet a régiónak az Obama-adminisztrációtól. Mi erről a véleménye?

- A szándék érthető, de maga a levél kissé homályosra sikeredett: kifogás érte a formáját, hogy kinek is írták, és nemigen volt konstruktív a tartalma sem. Én egyes megjegyzéseivel ugyan egyetértettem, de magukat egyenrangúnak tartó partnerek, államférfiak valahogy nem így üzengetnek. Hanem felvetik a gondokat közvetlen tárgyalásokon. Rendben, hogy tekintélyes személyiségek, mint Havel vagy Walesa is aláírták, de itt nem jelent túl sokat egykori tisztségviselőket, volt ellenzékieket felsorakoztatni.

- Mit vár a Fidesz-kormánytól a transzatlanti kapcsolatokban? Van-e tanácsa számukra?

- Annak a jórésze, hogy miként alakulhatnak a transzatlanti kapcsolatok, Amerikán múlik (nevet). Az Obama-adminisztráció esetében - fogalmazzunk így - nem annyira Európa vagy a NATO áll az érdeklődés középpontjában. Számos európai állam érzi úgy, hogy az adminisztráció elhanyagolja. Mindamellett úgy vélem, Magyarország - megfelelő elkötelezettséggel - az elmúlt évekhez képest nagyobb szerephez juthat mondjuk az afganisztáni rendezésben, a Nyugat-Balkánon vagy az EU keleti szomszédságpolitikájában. Szerintem a Fidesz-kormány ezekre összpontosít majd. Mindezekkel az amerikai kapcsolatokat is konstruktívabbá lehet tenni. Őszintén szólva úgy vélem, Magyarország nem jeleskedett az elmúlt években, nem használta ki eléggé az ország elhelyezkedéséből vagy hírnevéből adódó előnyöket.

- Mi a véleménye a prágai vacsoráról, amelyet Obama elnök adott a közép-kelet-európai országok vezetőinek? Ki vagyunk most pipálva egy darabig?

- Ennél azért egy kicsit többről van szó. Hónapok óta hallok az adminisztráció képviselői részéről bizonyos megerősítést, megnyugtatást. Obamának most azt az üzenetet kellett tolmácsolnia, hogy az amerikai-orosz kapcsolatok újraindítása nem jelenti a közép-európai reláció romlását. E kettőt párhuzamosan lehet ápolni. Egyesek, így a baltiak, a lengyelek vagy a románok az „öt nemet” akarták hallani az amerikaiak részéről: nem vonulnak ki katonailag Európából, nem állnak le a NATO bővítésével, illetve védelmi garanciáival, nem állapodnak meg érdekszférákról az oroszokkal, és egyáltalán, semmiben sem egyeznek meg Moszkvával a közép-európaiak feje felett. Obama tett is pár egyértelmű kijelentést ezekre vonatkozóan.

- A lengyel repülőgéptragédiát követően most úgy alakul, hogy heteken belül mind a négy visegrádi országban választásokat tartanak. Mennyire érdeklik Amerikát ezek részletei? Magyarországon például a két nagy rendszerváltó párt teljes eltűnése is komoly változásnak számít.

- Nem hiszem, hogy nagyon elvesznének a részletekben. A lényeg, hogy a politikai stabilitás és a folytonosság megmaradjon, azaz az adott ország ne zuhanjon vissza egy ultranacionalista, elszigetelődő politikába. Ápolják továbbá az amerikai kapcsolatokat, vegyenek részt NATO-missziókban, és általában véve járuljanak hozzá térségük stabilitásához is, ne pedig csökkentsék azt. Összességében azt gondolom, mind a négy ország ezen keretek között marad a választásokat követően. Ehhez hozzáteszem: Közép-Európa helyi értéke nagyobb, mint az alkotórészei összeadva, így ezeket az országokat akkor veszik komolyabban a külpolitikában, ha együttműködnek egymással. Az elszigetelődés sehová sem vezet.

- Hogyan alakulhatnak a közép-európai országok orosz kapcsolatai? És hogyan szemléli mindezt Amerika?

- Jó, baráti, kölcsönösen gyümölcsöző viszonyra van természetesen szükségük. Ugyanakkor különbség van aközött, hogy Oroszországot mondjuk üzleti, esetleg politikai avagy stratégiai partnerként kezeljük. Ugyanis az Európáról alkotott transzatlanti, illetve moszkvai elképzelés nemigen esik egybe, és Grúzia, Ukrajna, Moldova, vagyis Közép-Kelet-Európa szomszédságában lévő államok példáján láthattuk, hogyan örlődtek e kettő konfliktusában. A magyar kormánynak realisztikusabban kell látnia Oroszországot. Az én felfogásomban különbség van a pragmatizmus és a realizmus között. Ha pragmatikus vagyok, akkor minden elmegy, ha megy az üzlet is. Ha realisztikus, akkor kissé előre is tekintek, belegondolva, hogy milyen érdekek mozgathatják a partnert. Ebben az utóbbi esetben olyan politikát folytatok, ami kivédi, hogy új orosz blokk jöhessen létre Kelet-Európában.

Janusz Bugajski