Legutóbb 1821 decembere és 1823 januárja között, tizennégy hónapon keresztül volt aktív az Eyjafjallajokull-jégmező alatt szunnyadó vulkán. Igaz, arról nincsenek pontos feljegyzések, hogy ezen időszak alatt hányszor pöfögött az ég felé több kilométeres magasságú hamufelhőt.

A helyzet akár rosszabbodhat is, hiszen a környéken ideoda mozognak a kőzetlemezek. Egyes kutatók szerint még az is elképzelhető, hogy az Eyjafjallajokulltól keletre fekvő, Katla nevű vulkán is aktivizálódik.

Thorvaldur Thordarson, az Edinburghi Egyetem vulkanológusa szerint az izlandi vulkánok működése periodikus, 50-80 évente aktívabbak lesznek. Mivel a huszadik század második fele szokatlanul csendes volt, így várható, hogy beköszönt egy intenzívebb korszak. Ezt jelzi az is, hogy 2008 májusában egy 6,1-es erősségű földrengés pattant ki Reykjavík közelében.

Mindeközben megindult a vita arról, hogy meddig tartsák fenn a légtérzárat. A vita alapja az, hogy a műholdfelvételeken sokkal kevésbé tűnik veszélyesnek a helyzet, mint amit a brit meteorológiai szolgálat számítógépes modellje a hamu összetételére jósol. Egyesek túlzott óvatossággal vádolják a meteorológusokat, a légitársaságok részéről egyre nagyobb a nyomás, hogy tegyék szabaddá az égboltot. Pontos adatok ugyanis nincsenek arról, hogy milyen koncentrációjú hamufelhőben mennyi ideig repülhet egy gép, a vasárnapi tesztrepülések pedig nem mutattak semmi különöset.

Az óvatosság mégsem mellőzhető. 1982-ben a British Air ways és a Singapore Airways megtapasztalhatta, mi történik, ha egy sugárhajtású gép belerepül egy hamufelhőbe. A két légitársaság gépeinek valamennyi hajtóművét megbénította a hamu, ami egy Indonézia felett húzódó felhőből származott.