A tévévita után átalakultak a brit választási erőviszonyok
Kiábrándító eredményt jeleznek a „listavezető” Konzervatív Párt számára a vasárnapi brit lapokban megjelent közvélemény-kutatások. A brit politikai élet első nyilvános választási tévévitáját követően a Liberális Demokraták felzárkóztak a két nagy párt mellé.
Háromesélyes választásra utoljára az 1920-as években volt példa a szigetországban. A You-Gov internetes közvéleménykutatás szerint a toryk 33 százalékon, a Munkáspárt 30, a libdemek 29 százalékon állnak. Képviselői mandátumokra átszámítva ez azt jelenti, hogy a Konzervatív Párt 239 helyet kapna az alsóházban, mindössze 46-tal többet, mint 2005-ben. A mindenkori kormánypártnak kedvező választási struktúra következtében a munkáspárti frakció lenne a legnépesebb, körülbelül 287 képviselővel. Tehát Gordon Brown alakíthatna kormányt, a Liberális Demokraták támogatásában bízva a kulcsfontosságú törvényjavaslatok elfogadtatása során.
Maguk a libdemek közel harminc éve nem sütkéreztek hasonló népszerűségben. A belpolitikára koncentráló első tévévita után a megnyerő külsejű, 42 éves Nick Clegg személyes támogatottsága 72 százalékra emelkedett, a 19 százalékos David Cameron és a mínusz 18 százalékos Gordon Brown előtt. Ez azt jelenti, hogy Winston Churchill óta, aki 1945-ben 83 százalékban élvezte a társadalom jóindulatát, Clegg a legkedveltebb pártvezető. Igaz, a második világháború hőse néhány hónappal később híresen alulmaradt Clement Attleevel szemben a parlamenti választáson.
Az erőviszonyok valószínűleg átmeneti átrendeződésével alaposan felértékelődött a „történelmi” tévévita második kiadása. A Sky Newson csütörtök este műsorra kerülő élő eszmecsere a külpolitika körül forog majd. Clegg ellenfelei máris fenik késeiket, hogy a közvéleményt elrettentsék a liberális demokraták kormányfőjelöltjétől. Ki kívánják domborítani, hogy az egykor az Európai Unióban dolgozó tisztviselő korábban az eurózónához való csatlakozás mellett érvelt, illetve amnesztiában részesítené a Nagy-Britanniában tartózkodó illegális menekülteket. A vitában meglepően gyengén szereplő Cameron gőzerővel készül, hogy helyére tegye a „nemzet új kedvenc vezetőjét” – nem személyes támadásokkal, hanem miszlikre szabdalva külpolitikai-nemzetbiztonsági nézeteit.
Clegg hirtelen népszerűsége nemcsak annak köszönhető, hogy jó svádájú, és különösen Brownhoz képest, jól „jön át” a képernyőn, hanem a szavazópolgárok kiábrándultságának is a hagyományos politikai váltógazdaságból. A közvélemény-kutatások eddig is jelezték, hogy a lakosság támogatná, ha egyik párt sem szerezne abszolút többséget, hanem formális vagy informális koalícióra lenne szükség. Ennek szellemében Peter Hain, a Munkáspárt egyik befolyásos politikusa a The Sunday Timesnak adott interjújában a Labour és a Liberális Demokraták ideológiája közötti hasonlóságokra hívta fel a figyelmet. Felszólította Clegget, tegye félre személyes ellenszenvét Brown iránt, és készüljön fel a választások utáni együttműködésre.
Maga a karizmatikus libdem főnök következő lépése, hogy Barack Obama nyomán megnyerje a fiatal, 18–25 év közötti választókat. Először azt kéri tőlük, a keddi határidő előtt regisztrálják magukat a választásra, hogy feltétlenül hallathassák hangjukat a vokson.