A liberális vezető tarolt a brit vitán
Húszmillió tévénéző nézte meg csütörtök este a brit választások történetének első élő nyilvános vitáját a három legnagyobb párt vezetője között. A történelmi tévévitát legalább annyian követték fi gyelemmel, mint általában a labdarúgó-világbajnoki meccseket vagy a tehetségkutató kvízeket. A május 6-i parlamenti választás előtt három vitát rendeznek: az elsőt az ITV, a jövő csütörtökit a kezdeményező Sky News, a harmadikat a BBC közvetíti majd. A hosszas egyeztetések eredményeképp az összecsapás során Gordon Brown, a Munkáspárt, David Cameron, a Konzervatív Párt és Nick Clegg, a Liberális Demokraták kormányfőjelöltjének 76 szabályt kellett követnie, főleg időbeli korlátozásokat.
Mint azt politikai megfigyelők előre megjósolták, a „sötét ló”, a kevésbé ismert és kívülállóként a legcsekélyebb elvárással terhelt 42 éves, jóképű és dinamikus Nick Clegg hódította meg leginkább a nézőket. A felmérések alapján a nézők 47,6 százaléka szerint a „libdem”-vezető jött ki legjobban a vitából. Cameron lemaradva 25,8 százalékot kapott, míg Brown 21,4 százalékkal a harmadik helyre szorult vissza. A rögtön a vita után készített felmérés szerint – melyet a Sky News tett közzé – a biztos pártválasztók között a liberálisok támogatottsága 19 százalékról 26-ra ugrott. Bár még három hét van hátra, ám elképzelhető, hogy egyik nagy párt sem szerez abszolút többséget. A konzervatívok 43 éves főnöke középen állva többször keveredett bele riválisai egymás közötti tűzharcába. Clegg kiaknázta a brit választópolgárok növekvő kiábrándultságát a két nagy pártból, melyek, mint mondta, „65 éve passzolják egymás kezébe a kormányrudat”. Hangsúlyozta, hogy „a választás nem csak a Munkáspárt és a Konzervatív Párt között dőlhet el, melyek ugyanazokat az ígéreteket ismételgetik unos-untalan”. Brown tekintélyt sugárzó államférfinak tűnt, és a tartalom kategóriájában, statisztikai adatokkal felvértezve, feltétlenül aratott.
A másfél órás műsor belpolitikai témákkal foglalkozott: nyolc kérdés került terítékre. Népszerű téma volt a közszolgáltatások finanszírozása, különösen a rekord, több mint 160 milliárd fontos költségvetési deficit tükrében. Szó volt a társadalmat megosztó szélsőjobb Brit Nemzeti Pártról és a bevándorlási problémáról is.Cameron kijelentette: a bevándorlók száma „túl magas”. Brown azokról a tervekről szólt, melyek szerint az Európai Unión kívüli országokból csak szakképzett dolgozók vállalhatnak munkát a szigetországban. Cameron el akarja érni, hogy az unióhoz a jövőben csatlakozó országok munkavállalói ne árasszák el Nagy-Britanniát, ahogy az 2004 májusa után történt.
Szinte egy esetleges „lib-lab” koalíciót előkészítve, Brown többször is maga mellé próbálta állítani Clegget, utalva a két párt közötti egyetértésre, például a felsőház modernizációja terén. A liberális vezető inkább a távolságot érzékeltette. Egyik legtalálóbb mondata szerint: „Minél inkább mennek ezek ketten egymásnak, annál inkább hasonlítanak egymáshoz.”
