Három éve még nem is létezett, ma pedig (megosztott) Pulitzer-díjas: az ismert bankárok, a Sandler család évi 10 millió dolláros adományából működő manhattani ProPublica ül az online média trónján. Most fordult elő először, hogy kizárólag az interneten elérhető, nonprofit kiadvány érdemelte ki a neves díjat – az ezt lehetővé tévő feltételeket az elmúlt években módosította a bírálóbizottság. Ez akkor is komoly fegyvertény, ha Sheri Fink – a tényfeltáró újságírás kategóriájában díjnyertes – írását a szélesebb olvasóközönség a The New York Times magazinjából ismerhette meg, az ugyanis a világlappal együttműködésben készült. Témája az egyik New Orleans-i kórház orvosaira nehezedő szakmai és etikai nyomás volt a Katrina hurrikán idején.

A The Washington Posttal a Pulitzerekért versenyben lévő New York Times (NYT) a címlapján is sportszerűen kiugratta: a fővárosi lap ezúttal 4:3 arányban többet söpört be nála az elismerésből. Ugyanakkor két nappal előtte közölte lapombudsmanja, Clark Hoyt dorgáló írását a nonstop (multi)média-nyomulás veszélyeiről. A világszerte irányadónak tartott NYT rövid idő alatt az állandó online jelenlét több csapdájába is beleesett, a lap integritásának éber őre szerint a pontosság és a visszafogottság rovására. Ez annál inkább a Times elevenébe vág, mivel – éppen az online hírverseny okán – az újság plágiumügyben is elmarasztalhatta önmagát New York-i laptársa, a The Wall Street Journal panaszára.

Az új, talán az európai sajtónak is tanulságként szolgáló rejtett aknák között itt van mindjárt a TimesCast videoalkalmazás. A lap új kezdeményezésének köszönhetően bárki megnézheti a NYT aznapi, lapindító szerkesztőségi értekezletének néhány érdekesebb mozzanatát, betekintést szerezve a címlapra kerülő témákba is. Noha szerkesztett változatról van szó, Bill Keller, a lap felelős szerkesztője már a második, videóra vett alkalomkor olyasmiket mondott, amiket később megbánt.

A rejtélyes dubai gyilkosság kapcsán tényként kezelte, hogy Nagy-Britannia Izraelt vádolta meg, illetve a Moszad londoni rezidensét utasította ki. A második „csapdának” a Twitter-mikroblog-szolgáltatás bizonyult. A Times szerkesztői a lapban megjelenő tartalommal ellentétben nem ellenőrzik, hogy munkatársak mit „csiripelnek” a szokásos, legfeljebb 140 karakterben. Így fordulhatott elő, hogy tokiói tudósítójuk a trágárság határát súroló megjegyzésben osztotta ki a Toyotát egy csalódást keltő sajtótájékoztató után.

A „szociális média” végül a bolondok napján is megtréfálta Amerika harmadik legnagyobb napilapját. Április 1-jén a lap két munkatársa is felült városi legendáknak, egyszerűen bedőlve az „amit sokan terjesztenek, igaz is lehet” napilapos gyakorlatának. Elhitték például, amikor egy baleseti ügyekben eljáró ügyvéd azt híresztelte magáról, hogy a Fehér Ház hivatalos jogi szakbloggere lett.