Az 1951-ben alapított, ma 260 újságírót és nagyjából száz régi dolgozót tömörítő szervezet, a Société des rédacteurs du Monde (SRM), azaz a Le Monde szerkesztőinek társasága, eddig féltékenyen őrizte többségét a lap tulajdonlásában és persze elsősorban a vétójogát a szerkesztőség vezetőjének kinevezésekor. A lap „kapitalizálódása” feltűnően lassan ment végbe: Európa egyik legismertebb, legtekintélyesebb lapját 1994-ig kft.-formában irányították, csak akkor alakult át a társaság részvénytársasággá.

Most a lapot sújtó anyagi gondok miatt – amelyeket csak részben okoznak az egész világon jellemző, az írott sajtót érintő problémák – a „Le Monde-csoport” az előző vezetés alatt megpróbált „előremenekülni”, azaz terjeszkedni a sajtópiacon. Csillagászati hiteleket vett fel, amelyeket most nem tud törleszteni. Erről persze legkevésbé az újságírók tehetnek, de ez ma már keveseket érdekel. Elkerülhetetlenné vált egy külső befektetői csoport bevonása.

Arról egyelőre csak találgatások vannak, mely külföldi csoport lesz a kiválasztott. A két legtöbbször elhangzott név a spanyol Prisa-csoporté, amely már most is 10 százalékban tulajdonolja a lapot, illetve az olasz L’Espresso-csoporté, amely kiadja az itáliai La Repubblicát is. A végleges döntés júniusra várható a részvényesek gyűlésén, ahol egyelőre az SRM-nek van többsége.

Ez a jelenlegi helyzetben egyre kevésbé jelent igazi döntési jogosítványt. Ahogy a lap egy újságírója fogalmazott: „Valójában nincs választásunk, csak reménykedhetünk abban, hogy az érkező új befektető rendezi az anyagi helyzetünket.” A tét persze nemcsak ez, hanem az újság függetlensége is. A Prisa-csoport vezérigazgatója sietett leszögezni: „a Le Monde számunkra komoly értékkel bír, amelyet csak úgy őrizhetünk meg, ha tiszteletben tartjuk a szerkesztőség függetlenségét.” A lap újságírói júniustól legfeljebb reménykedhetnek abban, hogy ez így is lesz.

Vevőt keresnek külföldön