Forradalom után fejlődést akarnak
Részeként annak a „hazafias” kezdeményezésnek, hogy visszautasítsák az emberi jogok, a politikai foglyok – így az éhségsztrájkban elhunyt Orlando Zapata – kapcsán az Egyesült Államokban, az Európai Unióban és a világsajtóban kibontakoztatott Kuba-ellenes kampányt. Silvio Rodríguez, a kubai trova műfajának nemzetközileg is legismertebb képviselője ezúttal felolvasta – Bertold Brecht nyomán – az Egy álmodozó trovaénekes kérdései című költői levelét.
A műfaj szabályához híven, részben megnevezve, a Castro-rendszer ellenségeihez intézte kérdései többségét. Egyebek között a fél évszázada tartó amerikai blokádról, a börtönökben, így Guantánamón alkalmazott módszerekről, a CIA merényleteinek kubai áldozatairól kérdezett. Irodalmi köntösben jelentek meg az érvek, amelyeket a havannai vezetés évek, évtizedek óta használ, indokolva a kényszerű sündisznóállást, a reformok halogatását. Sokatmondó az is: „Amikor elítéljük a hidegháborút, az egészre értjük, vagy csak a másik oldal felelősségére?” Azt pedig már egyértelműen a kubai rendszernek címezte: „Ha valóban anynyi kárt okozna egy amnesztia, miért nem magyarázzák meg nekünk?” A külső szemlélőnek a Kuba jelenére vonatkozó mellbevágó kérdés a forradalom előfutáraként emlegetett José Martira, a kubaiak Petőfi Sándorára vonatkozott. Eszerint ha ma születne, akkor vajon „emigráns, rapénekes, magánvállalkozó vagy vidéki, perifériára szorult lakos lenne?” Silvio Rodríguez elkötelezettségéhez kétség nem férhet, miként a Castro testvéreketMiamiból bírálóknak címezve ezúttal azt a költői kérdést is feltette: „Ha ez a kormány annyira rossz, honnan lehet ez a nép mégis olyan jó?”
A dalénekes kérdései első ízben március 31-én jelentek meg egy rendszerpárti weboldalon. Az időpontból „bűnbánásra” lehet következtetni. Egy héttel korábban, legújabb lemezének bemutatásakor Havannában tőle szokatlan kihívó kijelentést tett: „Úgy vélem ez olyan pillanat, amikor a forradalom, az ország kiáltva kéri egy sor dolog, elviektől az intézményesig, felülvizsgálatát.” Hozzátette : a revolución (forradalom) r betűjét végre el kellene hagyni, s így az evolución (fejlődés) kerülhetne előtérbe. Mint mondta, annak híve, hogy mindenki elmondhassa nyíltan, amit gondol, hogy „megnyíljon a lehetőség a bírálatra, a véleménynyilvánításra, a vitára”. Nem sokkal korábban Kuba egy másik, nemzetközi hírű dalénekese, Pablo Milanes – spanyolországi körútján, s alighanem ugyancsak az éhségsztrájkoló Zapata halálhírére – kijelentette: a helyzet más lenne, ha Raúl Castro államfői beiktatásakor, 2008 februárjában beígért reformjaiból bármi is megvalósult volna.
Raúl Castro most április 4-én, a kubai KISZ kongresszusán közvetve válaszolt mindkét dalénekesnek. Leszögezte: nem engednek a külföldről szervezett zsarolásnak, amely álszent módon az emberi jogokra hivatkozik. A reformokat illetően pedig kijelentette: „Egyes elvtársak időnként türelmetlenek, azonnali változásokat sürgetnek számos területen” , s teszik ezt azért, mert „nincsenek tisztában a feladatnak a nagyságával”.
