Oroszok és lengyelek szinte megdöbbenve ébrednek rá, hogy a szombati szmolenszki tragédia esély számukra a történelmi megbékélésre. Egybehangzóan állítják: véget kell vetni az ellenségeskedésnek. A lengyel elnök szombati gyászszertartására Varsóba érkezik Medvegyev orosz elnök és Putyin kormányfő is. Medvegyev a moszkvai lengyel nagykövetségen elhelyezett könyvbe is beleírta a búcsú szavait. Egyébként hétfőn egész Oroszországban nemzeti gyász volt. Gorbacsov, aki első orosz vezetőként ismerte el, hogy 1940-ben az orosz állambiztonságiak gyilkolták le a lengyel foglyokat, azt mondta: „Talán azt írta elő nekünk a sors, hogy az áldozat után jussunk egyezségre.” Filip Igumen, Kirill pátriárka képviselője is azt mondta a lengyel újságíróknak, hogy a „fájdalom összeköt, s ezzel gyógyíthatók a hetven évvel ezelőtt ejtett sebek”. Szerinte a két egyháznak is dolgoznia kell a megbékélésen. Stanislaw Dziwisz bíboros, krakkói érsek szentbe szédében arra emlékeztetett, ahogy a lengyel püspökök majd ötven éve a német hierarchiához fordultak. „Fel kell nőnünk ahhoz, hogy orosz testvéreinkhez fordulva kimondjuk: »megbocsátunk és megbocsátást kérünk«.”

A lengyelek kiemelik, hogy az orosz állam milyen előzékenységgel támogatja a maradványok felkutatását és a baleset körülményeinek feltárását. Különös tapintatot tanúsítanak a családtagok iránt.

Vannak disszonáns hangok is. Ilyen volt Artur Górski jobboldali képviselő nyilatkozata, aki az oroszok kezét vélte
felfedezni a tragédiában. Ettől még Tadeusz Rydzik szerzetes, a Maria rádió vezetője is elhatárolódott egy tegnapi
nyilatkozatban. Ő a Liberálisok összeesküvésére gyanakszik.

Az orosz-lengyel rossz viszonynak, előítéletnek és a kölcsönös rémtettek számontartásának legalább négyszáz éves múltja van. A történelmi emlékezet ilyen kezelése eddig a lengyel jobboldal politikai gyakorlata volt.