Kiemelkedik Barack Obama tíz, a washingtoni nukleáris csúcs margóján megejtett kétoldalú egyeztetése közül a Hu Jintao kínai államfővel való találkozó. Ezt (magyar idő szerint) hétfő estére tervezték. Megfigyelők előzőleg rámutattak: önmagában az, hogy Hu elfogadta az amerikai fővárosba szóló meghívást, mégpedig pár héttel azután, hogy megnyílt a dalai láma előtt a Fehér Ház ajtaja, enyhülésnek számít a XXI. század vezető, ugyanakkor az elmúlt időszakban feszült kétoldalú kapcsolatrendszerében. Másfelől a kínai vezető további úti céljai a kontinensen –Washington után Lula da Silva brazil, illetve Hugo Chávez venezuelai elnökhöz hivatalos – arra utalnak: Peking több vasat is tart a tűzben. Brazília az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjaként ellenzi az Iránnal szembeni szankciók újabb körét, Chávez Amerikaellenessége pedig jól ismert.

Éppen az Irán-szankciók ügye Hu látogatásának egyik fő kérdése. New York-i diplomaták szerint a kínai ENSZ-nagykövet a minap elutasította, hogy az iráni energiaszektort érintő büntetőintézkedéseket is hozzanak majd a BT-ben (Irán Kína fontos szállítója). Ugyanakkor az elmúlt két hétben komoly áttörésnek számított, hogy az addig mereven elutasító Peking legalább tárgyalni hajlandónak bizonyult. Az Iránnal szembeni szankciók negyedik körének elfogadását újabb halasztással immár júniusra valószínűsítik a BT-ben.

Az Obama–Hu különtalálkozótól elemzők sem ebben, sem a „valutaháborúban” nem vártak hirtelen áttörést, legfeljebb a diplomáciai légkör javulását. Amerika maga is belátni látszik, hogy a nyílt nyomásgyakorlással kevesebbet ér el, mintha saját tempójukban engedi haladni a kínaiakat. Az USA kormánya nemrég elhalasztotta egy olyan jelentés kongresszusi bemutatását, amely valutamanipulációt ró fel Pekingnek, Timothy Geithner pénzügyminiszter pedig váratlanul a kínai fővárosban landolt. A kongresszus egy része – az idei választási évben – rá akarná szorítani Pekinget, hogy oldja fel a 6,8:1 arányban a dollárhoz kötött renminbi mesterségesnek tartott alulértékeltségét, de az Obama-adminisztráció bízik az arra utaló jelekben, hogy a kínaiak ezt maguk is megteszik. A dollár–jüan árfolyam jelentősen sújtja az amerikai gazdaságot: az USA külkereskedelmi deficitje tavaly 227 milliárd dollár volt Kínával szemben, csaknem ötszöröse a következő, Mexikóval szemben fennálló negatív mérlegnek.