Fivére, Jaroslaw hatására kapcsolódott be a későbbi elnök 1977-ben az ellenzéki mozgalomba, s lett 1980 augusztusában a gdanski sztrájkbizottság, később pedig a Szolidaritás tanácsadója. A két Kaczynskit a szükségállapot bevezetése és a Szolidaritás betiltása után internálták. Részt vettek a kerekasztal-tárgyalásokon, majd szerepet kaptak Lech Walesa kormányában.

Később az ikrek szakítottak a gdanski munkásvezérből lett elnökkel, s viszonyuk az elmúlt években ellenséges volt. Más politikusokkal együtt alapították meg a Jog és Igazságosság (PiS) pártot, amelynek színeiben Lech Kaczynski 2004-ben elnyerte az elnöki posztot. A hatalomban nemsokára követte ikerfivére, aki megszerezte a miniszterelnökséget. Az ikerfivérek pártja politikáját a rendszerváltás utáni másfél évtized, a „harmadik köztársaság” tagadására építette. A rendszer egyébként az ő tevékeny részvételükkel épült ki, Lech Kaczynski többek között volt az elnöki hivatal minisztere, a legfelsőbb ellenőrző kamara elnöke és igazságügyi miniszter is ezekben az években. Pártjuk eszméit az antikommunizmusra, elitellenességre, a liberalizmus tagadására alapozták. Táboruk a kevésbé iskolázott, vallásos, konzervatív vidéki rétegekből került ki.

Az elnök külpolitikai víziójában Lengyelország mint a térség vezető ereje, a Moszkvával szembeni erők központja jelent meg. Ez határozta meg politikáját Ukrajnával és Grúziával kapcsolatban is. Indulni akart az őszi választáson egy újabb ötéves elnöki megbízatásért.

Lech Kaczynskinak és a katasztrófában vele együtt meghalt feleségének, Mariának egy jogász lányuk és két unokájuk van.