„Ne a cipősarkam, a munkám alapján ítéljetek!” – hangoztatta Miss Római Parlament, a harmincéves Elvira Savino, amikor 12 centiméter magas Gucciban (625 euró) ült be politikai karrierje első székébe az olasz alsóház kormánypárti frakciójában. Puglia tartomány képviselője nem kivétel. A Silvio Berlusconi vezette kormánypárt nő tagjai fiatalok, szépek, divatosak. Valószínűleg azért, mivel a „császár” televízióinak képernyőjéről érkeznek – jegyezte meg Berlusconi felesége, amikor tavaly beadta a válópert. Férje az európai parlamentbe is tévécsatornáinak táncosnőit jelöltette.

„A politikusnak kötelessége, hogy szép legyen! Jobb benyomást kelt a választókban” –hirdette Berlusconi arc- és hajplasztikája idején. Ami pedig a természeti adottságokat illeti: a jobboldali nők szebbek – jelentette ki kormánya esélyegyenlőségi minisztere, a gyönyörű Mara Carfagnakinevezésekor.

A szintén tévés táncolásról és aktfotókról ismert Carfagna nem okozott csalódást. Mintaminiszter lett: kizárólag nadrágkosztümöt visel, levágatta a haját, és a két héttel ezelőtti tartományi választásokon ő kapta a legtöbb egyéni szavazatot (55 ezret). Vezetésével Campania tartományi testületének egynegyede női kézbe került.

Az ellenzék nem bírja az iramot: a baloldali nőről Itáliában ma is azt tartja a közhiedelem, hogy bokáig érő fodros szoknyában, színes gyapjúharisnyában és faklumpában jár. A Baloldali Demokraták (Pd) 59 éves elnökéről, Rosy Bindiről még a vele szimpatizálók is Berlusconi véleményét osztják: „Inkább okos, mint szép!” Kozmetikázással a volt Pd-főtitkárWalter Veltroni próbálkozott, amikor az alig harmincéves Marianna Madiát állította a pártlista második helyére. A Botticelli Vénuszát idéző szépség parlamenti mosolyát azonban a baloldali nők utálkozása hervasztotta le: „szép, de buta!” – mondták róla.

Saját nőikon megteremtésén dolgozik az Északi Liga is. A kritériumok: harmincas, diplomás, munkabíró, lapos sarkú cipőt hord, az olcsó nagyáruházakból öltözködik. Irodájában kényelmetlen műanyag szék van! – olvasható az Umberto Bossi vezette párt új nőgenerációját elemző, A Ligások, egy új politika úttörői című könyvben.

Sarokcentiktől függetlenül a római parlamentben a 30 százalékban megszabott „rózsaszín kvóta” felét éri el a nők aránya. A balközép Prodi- és a jobbközép Berlusconi-kormányban a huszonöt miniszteri tárcán hatöt arányban osztoztak a trampli baloldali, illetve tűsarkos jobboldali politikus hölgyek. Majd mindegyikük tárca nélküli miniszter volt.

A szebbik nem Berlusconi kormányában: balról a harmadik Mara Carfagna