Idegengyűlölettől félnek a moszkvai merényletek után
Moszkva. - Hollófekete hajával és nagy, sötét szemével, Paizulajeva, Csecsenföld e 26 éves szülötte, szakasztott olyan, mint Oroszország eme, gyúlékony észak-kaukázusi térségének leányai. A nyomozók szerint innen utazott Moszkvába két fiatal nő, hogy a múlt héten a csúcsforgalomban felrobbantsa magát, legalább 40 ember halálát okozva.
A merényletek sokakat nyugtalanítóan emlékeztetnek azokra a női öngyilkos merénylőkre, akik évekig rettegésben tartották ezt a várost, viszont a Kaukázusból, és különösen a Csecsenföldről ide származott nők azt mondják, attól félnek, hogy újra kezdődnek az önkényes letartóztatások, az idegenek elleni támadások és a nyílt, ellenséges megnyilvánulások, mindaz, amit sokuk megtapasztalt hasonló terroristamerényletek után, a múltban.
„Pszichésen egyfajta belső riasztást érzek”, mondta Paizulajeva, aki Csecsenföld fővárosában, Groznijban született, és 1995-ben, a háború kezdetén menekült Moszkvába a családjával. „Bár éppúgy vagyok öltözve, mint az itteniek, úgy érzem, hogy talán valaki nekem eshet a metróban”, mondta. „Egész héten idegennek éreztem magam a városban.”
Jóllehet, orosz állampolgárok, a csecsenekre és a többi észak-kaukázusira gyakran külföldiekként tekintenek Oroszországban, különösen itt, a fővárosban, és gyakran egy kalap alá veszik őket azokkal a bevándorlókkal, akik Közép-Ázsia országaiból, a hajdani szovjet köztársaságokból jöttek. A Moszkvától több mint ezer mérföldre fekvő Csecsenföldnek saját nyelve van, vallása és szokásai, miként erőszakos szeparatizmustörténelme is, amelyet az ország többi része jobb időkben idegenkedéssel fogad, de a legrosszabb időkben fenyegetésnek fog fel.
Máris több jelentés szólt kaukázusiak elleni bosszútámadásokról a robbantások nyomán. A múlt héten egy metrókocsiban ölre mentek, amikor utasok egy csoportja át akarta kutatni néhány kaukázusi külsejű személy csomagját, az idegengyűlölettel összefüggő erőszakot nyomon követő SOVA Központ szerint. A kaukázusiakra jellemzően sötétebb bőrű és hajú emberek elleni támadások nem rendkívüliek Oroszországban.
De éppen a nőket, és különösen a csecsen nőket hozzák gyakran kapcsolatba az öngyilkos merényletekkel. Az utóbbi évtizedben zömmel csecsenföldi női öngyilkos robbantók követtek el jó néhányat a legtöbb halálos áldozatot követelő merényletek közül Oroszországban. Ezek az úgynevezett Fekete Özvegyek legkevesebb 16 robbantásos merényletet hajtottak végre, melyek több száz emberéletet követeltek (...). Akárcsak ezek a nők, Paizulajeva is átélte a háború borzalmait és veszteségeit, de ezzel vége a hasonlóságnak. Élénkvörösre lakkozott körmével, feszesen testhez simuló farmerjával és térdig érő csizmájával csak sötét haja és szeme különbözteti meg a sok szőke, kék szemű nőtől, akik a díszes Forradalom tere metróállomáson keresztülsiettek a minap. Paizulajeva, aki egy jó nevű moszkvai egyetem újságíróhallgatója, azt mondta, hogy immár idevalósinak tekinti magát.
Mindazonáltal, mint megjegyzi, valahányszor buszra vagy vonatra száll, érzi, milyen gyanakvóan méregetik. Egy esztendeje az egyik metróátjáróban egy férfi „Csecsen!” felkiáltással nyakon ragadta, de sikerült kiszabadulnia. Még az egyetemi ismerősei között is vannak, akik – mint mondta – „óvatosak” vele. „Amikor ezek az incidensek történnek, érzed az elhidegülést.”
Az orosz vezetők – úgy tűnik – igyekeznek háttérbe szorítani amerényletek etnikai vonatkozását. Dmitrij Medvegyev elnök a múlt héten rendreutasította az újságírókat és a hivatalos személyeket, amiért úgy emlegetik a kaukázusiakat, mintha külföldiek volnának.
„Ez nem idegen tartomány, ez a mi országunk”, mondta Medvegyev Dagesztánban egy gyűlésen. „Rengeteg ember él itt, többségükben rendes, becsületes, derék emberek.”
Az elnöki szózat azonban nem tántorította el az alacsonyabb rangú tisztviselőket attól, hogy szigorúbb biztonsági intézkedéseket sürgessenek, amelyek közvetlenül a kaukázusiakat veszik célba. A merényletek óta többször is elhangzott, hogy meg kellene valósítani Oroszország főnyomozójának múlt hónap elején előterjesztett tervét, amelynek értelmében a régió valamennyi lakosának DNS-mintáját és ujjlenyomatát össze kellene gyűjteni. Sok, az idegengyűlölettel összefüggő erőszakos cselekményeket nyomon követő személy azt mondta, hogy a legutóbbi robbantások még nem váltották ki a csecsenellenes érzületeknek azt a felizzását, amely gyakran követte az előző merényleteket azokban az években, amikor e támadások gyakoribbak voltak.
„Ez most más, mint amit korábban láttunk”, mondta Szvetlana Gannuskina, a Civil Segély nevű országos emberjogi csoport igazgatója. „Az emberek nem olyan nyugtalanok, mint korábban voltak”, mondta, azonban hozzátette: „De még nem tudjuk, mit hoz a jövő.”
A csecseneknek már a legutóbbi merényletek előtt is nehézséget okozott, hogy – oly sokévi erőszak és gyalázkodás után – megszabaduljanak a szülőföldjükre égetett bélyegtől.
Még a nem különösebben csecsen külsejűek is, mint Alsna, egy 36 éves csecsen nő, aki nem volt hajlandó megadni a vezetéknevét, azt mondták, hogy ezt a bélyeget magukkal hordozzák a személyi igazolványukban, amely feltünteti a születési helyüket.
Egy pillantás az okmányra már elég volt ahhoz, hogy megtagadják tőle a lakást, a munkavállalást és az egészségügyi ellátást, mondta Alsna, aki 15 éve él Moszkvában. Egy helyi iskolaigazgató nem volt hajlandó felvenni Alsna lányát, mondván, attól tart, hogy Alsna majd „jön, és felrobbantja az iskolát”.
„Itt a rendőr lépten-nyomon megállít, és sérteget”, mondta Alsna. „Még az is fél tőlünk, aki rendes ember…”
A cikk 2010. április 6-án jelent meg a The New York Times hasábjain.
