Szalonképtelen gyűlölködők
Belgium vallon részén a francia ihletésű Nemzeti Front nem elég erős ahhoz, hogy igazi válaszút elé állítsa a demokratikus pártokat. Ám Flandriában 2004-ben, a helyi választáson 25 százalékos eredményt ért el a Flamand Érdek Pártja, amely nem sokkal korábban váltott nevet és éledt újjá. Egy genti bíróság betiltotta ugyanis a Flamand Blokként tevékenykedő „rasszista és xenofób” csoportot. Ám a 2004-es eredménnyel tetőzött is a Vlaams Belang népszerűsége, azóta tíz százalékot veszített a fl amand parlamenti arányából, és a tavalyi európai parlamenti választásokon is kisebb sikert ért el, mint korábban. Ennek oka, hogy a flamandok – kereszténydemokraták, szocialisták, liberálisok – cordon sanitaire-t (karantént) vontak köré.
Minthogy ilyen körülmények között szóba sem jöhetett a jórészt bevándorlás- és iszlámellenes program megvalósítása, a hívek elfordultak tőle. A párt ideológusa, Filip Dewinter, akit a flamand Jörg Haidernek tartanak, nemrég a konszolidáció, a politikai korrektség felé kezdte közelíteni a Vlaams Belangot. De éppen ez kelt gyanút. A „korrektebb” szóhasználat nem feltétlenül takar tartalmi változást, így a karantént sem oldották még fel.
Hollandiában inkább most szembesülnek azzal, hogy karanténra a gyakorlatban szükség lehet. A jobboldali liberálisok közül 2004-ben kivált Geert Wilders élesen iszlámellenes szólamai népszerűek, kivéve demokratikus pártok és a bíróság előtt, amely vizsgálja, mennyire alkalmas a retorika gyűlöletkeltésre. A Szabadságpárt vezére azonban a legkevésbé sem fogja vissza magát, esze ágában sincs a politikai korrektség ösvényére merészkedni. Szövetségesként fel sem merült: a holland politikai élet annyira töredezett, hogy a 150 fős, tízpárti parlamentben a kilenc szabadságpárti nem oszt és nem szoroz. Ám Wilders pártja júniusban az európai parlamenti választáson előretört és Hollandia második legnagyobb politikai erejeként tűnt fel.
S miután a kereszténydemokrata–munkáspárti koalíció februárban összeomlott az afganisztáni katonai jelenlétről kirobbant vita nyomán, június 9-re kiírták az általános választásokat. Március elején helyhatósági választást is rendeztek, amely így véletlenül az országos erőpróba nyitánya lett. A Szabadságpárt csak két helyen indult, Almere-ben és Hágában. Előbbiben nyert, utóbbiban második lett. Almere-ben a 39 fős városi tanácsba kilenc szabadságpárti jutott be, de a maradék harminc – jobb- és baloldali – hallani sem akar együttműködésről. S nagyjából ez a hozzáállás jellemzi a hágai képviselő-testületet is. Almere és Hága azt mutatta, hogy lehetséges az előretörés egész Hollandiában, ám ami azóta történt a két városi tanácsban, megtörte Wilders lendületét. Egy friss felmérés szerint a Szabadságpárt már csak a negyedik, jelenleg a vezért váltó Munkáspárt vezet a jobboldali liberális VVD és a kereszténydemokraták előtt.
