Tüske az ünnepelt óriásban
Igaz, a termete miatt „pfalzi óriásnak” hívott Kohl sosem tagadta, hogy gyakran a szerencse is segítette. Mindenesetre lenyűgöző megérzéssel ismerte fel az 1989-es kelet-euró pai változásokban rejlő lehetőségeket. Szerelmes volt a hatalomba, elképesztő ügyességgel szövögette kapcsolati hálóit. A második világháborút kamaszként átélve mindig is vallotta: az Európa vezető gazdasági erejévé váló, demokratikus berendezkedésű szövetségi köztársaságnak az a küldetése, hogy az uniós integráció és a transzatlanti együttműködés egyik motorja legyen.
Tizenhat éven át tartó kancellárkodásával felülmúlta példaképét, az NSZK-t 1949–1963 között irányító Konrad Adenauert. Kohl most mégis igen keserűen nyilatkozott a szerinte a tálcán kínált lehetőségek kihasználása helyett folyamatosan csak panaszkodó németekről. – Engem mindig lebecsültek, de sosem engedtem az elveimből – mondta a súlyos betegségei miatt visszavonultan élő, tolószékbe kényszerült exkancellár a vele baráti viszonyt ápoló Bild Zeitungnak.
A CDU/CSU politikusai sorra méltatták Kohl történelmi érdemeit, s a kancellár által korábban „kislányomnak” nevezett utód, Angela Merkel is hosszú, dicséretekkel gazdagon tűzdelt üzenetben köszöntötte „politikai nevelőapját”. Az érintettben azonban érezhetően nagy a tüske, amiért az ezredfordulón – nem utolsósorban a CDU elnöki tisztét betöltő Merkel nyomására – kénytelen volt lemondnai tiszteletbeli pártelnöki címéről. Kohl ugyanis „régi vágásúként” ragaszkodott becsületszavához, s nem volt hajlandó elárulni azok nevét, akik különböző összegű pénzadományokkal gazdagították a német kereszténydemokraták „feketekasszáit”. A Bildnek nyilatkozva nem mulasztott el szólni azokról, akik korábban minél közelebb akartak hozzá kerülni, de amint kiderült, hogy hibázott, rögtön ellene fordultak. A születésnap közeledtével a CDU/ CSU-ban többen felvetették, hogy Kohl kapja vissza ajándékként a tiszteletbeli elnökséget, Merkel ezt azonban kereken elutasítja. Az ünnepelt egyetlen dolgot kért: békét.
