A nyolcvanas években még „magas” igényeket fogalmaztak meg a férjkereső japán nők – az ideális férjjelöltnek jó fi zetése, magas iskolázottsága és az átlagot meghaladó testmagassága volt. A felmérések szerint azonban mára a férfiak legfontosabb tulajdonságai között az azonos érdeklődést, a hasonló pénzköltési szokásokat és az állandó munkahelyet jelölték meg a kelet-ázsiai hölgyek. Utóbbi hiánya nagy akadályt jelenthet, mert a szerződéssel vagy részmunkaidőben foglalkoztatott, húsz-harmincnégy éves korosztály mindössze egyötöde házasodott meg az elmúlt hat évben.

Lehangoló a statisztika a teljes lakosság körében is: a harmincnégy évesnél fiatalabb nők közel kétharmada nincs férjnél, és még csak gyereket sem akarnak. A kutatók szerint a világ leggyorsabban öregedő társadalmában több összetevője van a jelenségnek. A férfi ak fi zetése csökkent, így kevésbe tudják eltartani a családot; a nők álma már nem a háziasszonnyá válás, és nagyon sok fiatal „parazitaként”, akár harmincas éveinek közepéig is szülei lakásában él.

Van egy másik magyarázat is: a japánok nem vagy csak nagyon nehezen tudnak ismerkedni. A második világháborúig a család és a szűkebb közösség intézte a párválasztást; az érintettnek kevés beleszólása volt abba, hogy kit mutatnak be neki jövőbeli partnerként. Amíg a háború előtt az összes frigy hetven százalékában segítettek be a családtagok és az ismerősök, addig mára alig hat százalékra csökkent az ilyen házasságok aránya.

Ám az efféle közvetítést csak kis részben váltotta fel a nyugaton jól bevált ismerkedés „intézménye”, így a japán szinglik jó része – beleértve a férfiakat is – továbbra is paszszív maradt: saját maguk helyett a közel négyezer házasságközvetítő irodára vagy épp az önfejlesztő kurzusokra hagyatkoznak. Utóbbiból sincs kevés: míg tavaly az állásvadászathoz hasonlító házastársvadász szervezett programok, főzőiskola, közös kirándulás, együttes szentélylátogatás vagy meccsnézés volt a sláger, addig idén a házassági iskolák jöttek divatba. Itt a diá koknak az ismerkedés fortélyait tanítják meg, vagyis hogyan beszéljenek, járjanak, vagy milyen gesztusokkal és szavakkal hálózzák be a kiszemelt áldozatot.

A házassági mutatókhoz hasonlóan a japánok szexuális hajlandósága is rossz képet mutat: a statisztikák szerint az ötven évnél fiatalabb japán felnőttek fele szinte semmilyen szexuális életet sem él. Sőt, talán világviszonylatban is a szigetországban a legmagasabb a szexuálisan teljesen tapasztalatlan, harminc évnél idősebb szűz férfiak és nők aránya. Emellett nem csoda, hogy a japán lakosság rohamosan öregszik, és igazi bevándorlás hiányában a népesség csökken. A riasztó jelek a demokrata párti kormányt is lépésekre sarkallták; a Japán Demokrata Párt egyéb szociális intézkedések mellett azt fontolgatja, hogy támogassa a házastársvadász rendezvényeket és esetleg még a házassági iskolákat is. Így talán nem lesz tendencia abból, ami nemrég történt meg, hogy egy huszonhét éves japán fiatal virtuális barátai körében egy videojáték-karaktert vett feleségül, az esküvőt pedig az interneten élőben közvetítették.

Terhes nőt fotóznak Tokióban