'Én kérdezem, ő szokás szerint kitér a válasz elől'
. Pedig a válaszhoz a politikai gömbnézés helyett elég Andrej Kolesznyikovot követni: a Kommerszant című lap újságírója 2002-től hat éven át az elnök mellett dolgozó stábból tudósított, utána azonban Putyint követve átnyergelt a kormányfőire. A 44 éves újságíró mára műfajt teremtett azzal, ahogyan Putyin hivatalos útjairól beszámol: a bel- és külföldi, olykor protokolláris vizitekről szóló riportjai révén az olvasó gyakran az elnök/miniszterelnök tudatalattijába is bepillanthat. Ám az ironikus hangvételű írások nemcsak Putyinról szólnak, hanem a társadalomról is, amely a Kommerszant újságírója szerint a megváltást még mindig egyetlen embertől várja.
Kolesznyikov nyolc éve robbant be a köztudatba riportjaival, összegyűjtött cikkei több kötetben jelentek meg. Az Én láttam Putyint című volt az első, amit a Putyin látott engem követett, majd könyvet írt az elnöki „utódválasztásról” is. Emellett jutott ideje saját gyermekeiről írt történetekre és egy új, ironikusan Orosz úttörő címen kiadott életmódmagazin elindítására, egy televíziós műsorra, most pedig egy rádiós projektet is tervez. Szinte felcsattan, amikor megkérdezik tőle, vajon miért tűrik az ő hangvételét a politikusok?
– Ha már Kommerszant sem lenne, akkor nekik sem lenne mit olvasniuk. Ettől függetlenül tény, hogy a sajtó egészében nem szabad. De ez főleg a megnyomorított televíziósokra igaz – véli Kolesznyikov, aki a legveszélyesebbnek mégis az öncenzúrát tartja. – Sajnos sok újságíró meggondolja, hogy érdemes-e írni bizonyos dolgokról – mondja, hozzátéve, hogy a 120 ezer példányszámú Kommerszantra nem nehezedik politikai nyomás.
De a régi reflexek ma is működnek: bár az iróniát talán jobban tűrik, Putyin és Medvegyev alatt is azt gondolja a vezetés, hogy ők jobban tudják, mi kell a társadalomnak. Így volt ez a cárok és a pártfőtitkárok alatt is, és érdekes módon a társadalom nagy része vevő is rá – mondja Kolesznyikov, és ez riportjaiból is kiderül. Előfordult, hogy a Putyinra váró állampolgároktól Kolesznyikov csak panaszokat hallott, de mire az elnök odaért, már csak elégedettségükről beszéltek.
S hogy milyen közelről az orosz miniszterelnök? Kedveli a történelmi életrajzokat, szabadidejében oroszokról, franciákról olvas; talán nézi, kire hasonlít, esetleg ki hasonlít rá – ironizál az újságíró a hiúságra hajlamos miniszterelnökről, akit az utóbbi két évben mintha kevesebbet kritizálna.
– Ez nekem sem tetszik, de azzal, hogy Putyin napi ügyekkel foglalkozó kormányfő lett, kevésbé tudok belekötni, mint amikor a müncheni beszédhez hasonló súlyú nyilatkozatokat tett. Közben persze arra is ügyelnem kell, nehogy személyes kötődés alakuljon ki. Nem mintha erre Putyin törekedne, de azért gondolnom kell a függetlenségemre – teszi hozzá.
Az elkövetkező két év (a 2012-es elnökválasztásig) Kolesznyikov szerint igencsak izgalmas lesz. Ő maga is figyeli a jeleket, vajon mire készül Vlagyimir Putyin. – Kérdezni fogom az elnöki terveiről, ő meg szokás szerint majd kitér. Az igazság az, hogy ez a játék mindenkinek tetszik –jósolja. De megérzése szerint Putyin még nem döntött, hogyan tovább. Kolesznyikov viszont állítja: neki már biztosan sok lenne a harmadik elnöki ciklus.
