Az őserdőből szabadult tizedes
„Elképzelni sem tudják, milyen csodálatos látni a civilizációt” –mondta a férfi, amikor a brazil légierő helikopterével megérkezett a Bogotától 500 kilométerre lévő Florencia repülőterére. Elsőként apját ölelte meg, aki bekerült a világsajtóba is, mert több mint ezer kilométert tett meg gyalog, lánccal a nyakában, hogy felhívja a figyelmet fia sorsára. Moncayo 19 éves, újonc kiskatona volt, amikor a baloldali gerillák elfogták. Most diplomatikusan köszönetet mondott a brazil és a venezuelai elnöknek is fáradozásaikért. Ám nem említette Alvaro Uribe kolumbiai államfő nevét, aki egyéves huzavona után járult hozzá csak a hadműveletek leállításához a térségben, lehetővé téve ezzel a mentőakciót.
A humanitárius akciót Piedad Córdoba kolumbiai ellenzéki szenátor szervezte, aki 2008 óta a FARC tizenhárom foglyának elengedését érte le. A hétvégén szabadult egy másik katona is; mindkét esetben a Nemzetközi Vöröskereszt és a katolikus egyház képviselői jelenlétében történt a foglyok átadása, és Brazília biztosította a helikoptert a szállításhoz. A leghíresebb túszmentést, köztük a francia–kolumbiai Ingrid Betancourt volt elnökjelölt és három amerikai ügynök szabadulását nem ilyen közvetítéssel, hanem a kolumbiai hadsereg különleges egységének akciójával érték el.
A FARC most bejelentette, hogy nem hajlandó elengedni további túszokat, csak fogolycsere keretében. A gerillaszervezet húsz katona és rendőr foglyáról beszél, ám a kolumbiai sajtó jóval nagyobb számról ír. Ugyanakkor becslések szerint több száz gerillát tartanak börtönben. Uribe elnök a FARC ajánlatát „politikai célzatú” zsarolásnak minősítette, de nem zárkózott el teljesen a fogolycserétől – nyomatékosítva, hogy a kormányzatnak garanciát kell kapnia arra, hogy a szabadulók nem térnek vissza a gerillák soraiba.
A bogotai kormány közben kifogásolta, hogy a Chávez venezuelai elnök kezdeményezésére létrehozott Telesur forgatócsoportja felvételben számolt be arról, ahogy a gerillák átadják foglyokat. Titok, miként jutottak el az őserdei helyszínre.
Uribe két négyéves elnöki mandátuma során elődeihez képest sokkal határozottabban lépett fel a több mint négy évtizede fegyveres harcot folytató gerillák ellen, akiket kábítószer-csempészettel is vádolnak. Nem volt hajlandó alkudozni, s ezzel népszerű lett a lakosság nagyobb részében, ám az alkotmánybíróság váratlanul vétót emelt, hogy harmadszor is induljon az idén esedékes választásokon. (Egyébként a drog- és gerillaellenes fellépéshez az Egyesült Államok a Plan Colombia keretében hatmilliárd dollárral járult hozzá. Az Uribe-kormány azzal gyanúsítja Venezuelát és Ecuadort, hogy támogatja, vagy legalábbis engedélyezi területén a FARC bázisait. Chávez és egy sor más latin-amerikai baloldali vezető viszont azt kifogásolja, hogy Kolumbia az új megállapodásban hét támaszpont használatát is engedélyezte az amerikai hadseregnek, amely ezekről a bázisokról a régió jelentős részét tudja ellenőrizni.
