A tervezett, 540 millió dolláros költséggel járó lépéseket kedden jelentette be Jason Kenney miniszter azzal: „alapvetőek ahhoz, hogy ki lehessen igazítani a súlyos gondokat”. Parlamenti támogatottságuk egyelőre nem világos – a konzervatív kabinet kisebbségben kormányoz –, mindenesetre a tárcavezető bízik abban, hogy jövőre életbe léphetnek.

A The Wall Street Journal a tervet ismertető szerdai száma rámutat: a nagyvonalú kanadai menekültrendszer az elmúlt öt évben 68 százalékkal több kérelmet regisztrált, és 61 ezren várnak meghallgatásra, mégpedig átlagosan 19 hónapot. Tavaly a magyar állampolgárok 2440 kérelmet adtak be, ebből az utolsó negyedévben már a legtöbbet az összes, ún. kibocsátó ország közül. 2009-ben a kanadaiak összesen nyolc magyar ügyben hoztak döntést –három pozitívat, öt elutasítót –, miközben mintegy 250 kérelmet visszavontak beadóik. (Mint lapunk korábban megírta, úgy tudni: a magyarországi kérelmezők főleg romák, bár erről nincs statisztika. Mindenesetre azok a menedékkérő családok, amelyekkel tudósítónk pár hete Torontóban találkozott, romák voltak.) Kenney szerint sokan kihasználják a rendszert, és valójában nem üldöztetésnek voltak kitéve, hanem gazdasági menekültek. A menedékkérők ugyanis szociális ellátásra és munkavállalási engedélyre jogosultak arra az időre is, amíg ügyüket elbírálják, fellebbezések sorozatával pedig akár tíz évig is az országban maradhatnak, mielőtt hazatelepítenék őket.

A kanadai rendszer sajátossága, hogy az ügyintéző, ha nem menedékkérő, bevándorlási bíró elé kerül – ezt megváltoztatnák. Az első meghallgatás idejét 60 napra csökkentenék. A gyakorlat szerint az ügyeket esetről esetre bírálják el, így a legdemokratikusabb országokból is üldözöttnek minősíthetnek valakit. Megkapta a menekültstátust egy hollandiai is, de volt, aki Svájcból, Svédországból, sőt Izlandról akart Kanadába menekülni. A reform egyik fő eleme az lenne – és ez hazánkat is érintheti –, hogy meghatároznák a nemzetközi menekültügyi gyakorlatban is ismert ún. biztonságos országok körét, amelyből ugyan továbbra is befogadnának menekültkérelmeket, de a fellebbezés lehetősége már nem illetné meg a kérelmezőt. Kenney úgy véli: ez felgyorsíthatja a repatriálásokat.

„Nem tudjuk egyelőre, mi sül ki ebből az egészből, egy évig is eltarthat, amíg a terv átjut a parlamenten. Mindenesetre a magyar menedékkérelmek nyilvánvalóan szerepet játszanak a tervekben” – mondta lapunknak Paul St. Clair, a torontói Roma Közösségi Központ ügyvezető igazgatója. Hozzátette: „amennyire tudjuk, a biztonságos országok körébe kerülnének az EU tagállamai és Közép-Amerika is”. Nem tisztességes szerinte, hogy egyesektől csak állampolgárságuk alapján megtagadják a fellebbezést, hiszen a bevándorlási bíró is véthet például alaki hibát. Jogorvoslat persze olyankor is lesz majd, csak éppen nem a menekültügyi testületen belül, hanem szövetségi bíróság előtt – borsos ügyvédi díj ellenében.