Eddig tizenhárom terrorakciót követtek el, az utolsót 2004 augusztusában, amikor a levegőben robbantottak fel két repülőgépet, s ezzel 89 ember halálát okozták.

A fekete özvegyek szervezett, egységes irányítás alatt álló csoportja csecsen harcosok női hozzátartozóiból verbuválódott. Létszámuk 30-40 főre tehető. A profi módon megtervezett öngyilkos merényleteket a testükre rögzített, úgynevezett sahidövekkel követik el, melyek elrejtésében az iszlám vallás előírásainak megfelelő öltözetük van segítségükre. Ennek ellenére a tömegből mégis nehéz kiszűrni őket, mivel – korábbi akcióiktól eltérően – már nem mindig viselnek fekete ruhát és az arcukat sem takarják el.

Oroszországban először 2002-ben kezdtek beszélni a „sahidkákról”: akkor nagy megdöbbenést váltott ki, hogy nők is voltak a moszkvai színházfoglaláskor közel nyolcszáz túszt ejtő csecsen harcosok között. A fekete özvegyek felkészítését a színházi akcióért és a beszláni iskolában történt túszejtésért is felelős hírhedt Samil Baszajev kezdte meg az ezredforduló tájékán. A csecsen vezér volt az, aki felismerte annak lehetőségét, hogy a sokat szenvedett, elkeseredett csecsen nők egy része könnyedén sarkallható szélsőséges tettekre. Az öngyilkos merényletek elkövetői általában 20–30 éves iskolázatlan asszonyok, akik a világtól elzárt hegyi településeken nevelkedtek. Legtöbbjük világnézetét a szunnita iszlám formálta. Férfi hozzátartozóik aktívan harcoltak az orosz erők ellen. Ám ezek halálát követően a kilátástalan élethelyzetbe került nők egy része számára már nem nagy áldozat saját életük feladása.