Recep Tayyip Erdogan török kormányfő a Die Zeit című német hetilapban azt sürgette: létesüljenek török nyelvű gimnáziumok Németországban, elvégre náluk is van jó pár német középiskola. A javaslat jókora felhördülést és teljes körű elutasítást váltott ki a német politikában. Merkel heti videoüzenetében arra hívta fel a figyelmet: aki Németországban szeretne boldogulni, annak beszélnie kell a nyelvet és tiszteletben kell tartania a törvényeket. Erdogan válaszul a törökök elleni gyűlöletkeltéssel vádolta a kancellárt.

Erdogan érzékeny pontra tapintott a török nyelv felemlegetésével. Német politikusok évek óta panaszkodnak, hogy a bevándorlók – különösen azok, akik olyan nagyobb közösséghez tartoznak, mint a török – nehezen vagy rosszul tanulnak meg németül. Saját környezetükben törökül mindent el tudnak intézni, miközben a török tévéadókat nézik, s török nyelvű újságokat olvasnak. Az integráció egyetlen eszköze az óvoda és az iskola lenne, ám amikor egy ilyen családból származó gyerek kerül be, komoly nyelvi hátrányokkal kell megküzdenie. Amíg ő kénytelen a nyelvre koncentrálni, társai lehagyják a szaktárgyakban.

Ráadásul a szülők sem mindig tudnak otthon segíteni a házi feladatok megoldásában. A kizárólag török nyelvű gimnáziumok még rontanának a helyzeten: hol helyezkednének el az itt végzettek? A török miniszterelnök nem először tesz efféle vitatott kijelentést: 2008-ban egy kölni fellépésén óvta a németországi törököket a túlzott beolvadástól. – Az asszimiláció az emberiség elleni bűncselekmény – szónokolt Erdogan, a németek felháborodva a belügyekbe való beavatkozásról beszéltek. A török bevándorlók egy része ma már német állampolgár.

A nyelvi háborúskodás mellett Merkelnek valódi konfliktusokra is készülnie kellett: ezek egyike a török uniós csatlakozás, amit a CDU/CSU következetesen ellenez. Igaz, az elutazása előtt váratlanul saját párttársa, a Bundestag külügyi bizottságának elnöke, Ruprecht Polenz – miképp a német ipari és kereskedelmi kamara –is kiállt a török felvétel mellett. A Spiegel Online szerint a háttérben máris zajlanak a puhatolózások arról, hogy Ankarát fokozatosan közelítsék az unióhoz, s ennek egyik kézzelfogható jele a vízummentesség lehetne. Elemzők ugyanakkor egyre bizonytalanabbak abban, Erdogan valóban Európa felé igyekszik-e. Az Arab Liga hét végi konferenciáján keményen támadta Izraelt a jeruzsálemi építkezések miatt, az iráni atomprogrammal kapcsolatban pedig ellenzi a Teheránnal szembeni szankciókat.

Merkel és Erdogan Ankarában. Nehezen értik meg egymást