Egy környékbeli válóperes ügyvéd, Larry Fabian szerint korábban példátlan módon ügyfeleinek mintegy negyede úgy akar elválni házastársától, hogy közben egy fedél alatt él vele. – Ez nagyjából minden világok legrosszabbika – mondta a The Washington Postnak.

Egy ugyanott, Virginia államban praktizáló kollégája szerint ez elfogadható, amennyiben lényegében nincs közös életük – nem mosnak egymásra, nem étkeznek együtt, nem járnak családilag a gyerek futballmeccsére, egyebekről már nem is beszélve –, de nem működik a gyakorlatban, ha négy gyerekkel élnek mondjuk egy kisebb családi házban.

Itt, a folyó túlpartján, Maryland államban pedig a jog sem engedi meg az ilyesmit. Teljes, egyéves különélést kell igazolni a közös megegyezéssel történő válás esetén, ez pedig sokaknak most komoly gondot jelent. Külön lakhelyre kell az egyik félnek költöznie, maga a válás pedig bonyolultabb esetben akár több mint 20 ezer dolláros számlát is eredményezhet.

Mindez persze nem csak Marylandben probléma: a statisztikai adatokból az derül ki, hiába nőtt a megelőző években az elváltak száma, 2008-ban –az első teljes recessziós évben – már országszerte 36 ezer fővel visszaesett. Vannak más okok és magyarázatok is. Ezekbe a Virginiai Egyetemen folyó, rendszeres házasságkutatás keretében publikált friss jelentés enged betekintést. Bár az amerikaiak elsősorban lelki társat keresnek (és jó esetben találnak) házastársukban, most előtérbe került a frigyek gazdasági vetülete. Azoknak a házastársaknak például, akik 10 ezer dollárral rendelkeznek, 70 százalékkal kevesebb az esélyük arra, hogy elválnak útjaik, mint azoknak, akiknek semmijük sincs. De nem minden szól a gazdasági ésszerűség mellett. Van olyan tényező, ami éppenséggel felfelé igazítja a válási mutatókat.

Az állását 2007 decembere óta elvesztett 8 millió amerikai több mint a háromnegyede férfi, márpedig a férjek, a jelentés szerzője szerint, hajlamosak a válóperes ügyvédhez sietni, ha elveszítik kenyérkereső státusukat a családon belül, esetleg feleségük „szégyenszemre” többet keres náluk. Arról nem is beszélve: az unatkozó, egész nap pizsamában tévéző munkanélküliek maguk sem járulnak éppenséggel hozzá a jó otthoni légkörhöz.