Do you speak français?
„Most beszéltem Pierre-rel. Nagyon örülök. Valójában már el is fogadtam” – közölte rezzenéstelen arccal Catherine Ashton, az EU külpolitikai főképviselője, miután Pierre Lellouche Európa-ügyi miniszter egy dél-franciaországi elit nyelviskolába invitálta őt. A brit bárónő sie tett hozzátenni, hogy kiválóan ért franciául, de a beszéddel már gondjai vannak. Párizsból mindenesetre egyértelmű célzásként postázták a meghívót: az unió fődiplomatájának sürgősen fel kellene turbóznia a nyelvtudását.
„Nevetnek rajta. Pedig csak kedvesek akartunk lenni” – kommentálta az ajánlatot Bernard Kouchner francia külügyminiszter. Annyit ő is elismert, hogy Ashton „beszél franciául, nem valami csodálatosan, de beszél”. Elutasította viszont a meghívást Jerzy Buzek, az Európai Parlament lengyel elnöke. Szóvivője útján üzente meg, hogy egyelőre túlzottan elfoglalt, ám hivatali idejének lejárta után esetleg él a lehetőséggel. (Lady Ashton azt állította, hogy még a nyár előtt elmegy a Millefeuille Provence nyelviskolába.) Egy EP-tisztségviselő epésen meg is jegyezte az EUobserver hírportálnak: Buzek a lengyel mellett folyékonyan beszél angolul, németül és oroszul, Nicolas Sarkozy francia elnök ellenben csak franciául szokott megszólalni... Nagyobb nyelvi hadjárat része a párizsi kezdeményezés. Pierre Lellouche szerint az Európai Parlamentben dolgozó honfitársainak arról kell gondoskodniuk, hogy a francia nyelv megfelelő helyet kapjon az intézmény belső és külső kommunikációjában egyaránt. Jean-Pierre Raffarin volt kormányfő nemrég New Yorkba utazott, hogy azt sulykolja: az ENSZ-ben az angol mellett a francia továbbra is maradjon a másik munkanyelv. Mint mondta, Sarkozy elnök kérte fel, hogy különféle nemzetközi szervezetekben lobbizzon a francia minél szélesebb körű használatáért.
UgyanezvezérelhetteGérard Araud francia ENSZ-nagykövetet, aki nem volt hajlandó angolul ismertetni a Biztonsági Tanács soros elnökségét betöltő Franciaország programját. „Nem beszélek angolul, és kész. Ez elfogadhatatlan, az ENSZ-nek hat hivatalos nyelve van: angol, francia, orosz, kínai, spanyol és arab” – füstölgött.
Kényesebb a helyzet az Európai Unióban, ahol hivatalos nyelvből huszonhárom is van, az EU-intézményekben pedig az angolt, a franciát és – kisebb mértékben – a németet ismerik el munkanyelvként. Noha túlélni kizárólag angolnyelvtudással is lehet (ezt teszi a kelet-közép-európai diplomaták többsége), a francia sokszor igen hasznosnak bizonyul.
Kínos emlék, hogy a magyar csatlakozási tárgyalásokon az uniós küldöttség tagjai gyakran franciául kezdtek beszélni egymás között, ha azt akarták, hogy a magyarok ne értsék őket. Nem véletlen, hogy a 2011 első felében esedékes magyar EU-elnökségre készülve, az elnökségi stáb tagjait francia nyelvtanfolyamra is elküldték – ez már a brüsszeli realitások tudomásul vétele.
Ha nem lenne elég a franciák nyomulása, német EP-képviselők azt sürgetik, hogy a most alakuló (Catherine Ashton munkáját segítő) Európai Külügyi Szolgálatban az angol és a francia mellett a német is legyen munkanyelv. Bár Ashton hangsúlyozta, hogy a nyelvi kérdésről még nem született döntés, nagy igyekezetében megígérte, hogy németül is megtanul majd.
A vágyálmok és a valóság persze ritkán találkoznak. A külügyi tárcát irányító Bernard Kouchner is elismerte: „Jogunkban áll franciául beszélni, tehát én is franciául beszélek. A baj akkor kezdődik, amikor nincsenek tolmácsok. Ha a huszonhét miniszter egymás között tanácskozik, az ember választhat: vagy franciául beszél, vagy megérteti magát.”
Ezt a gondot segít áthidalni a The Times című brit napilap, amely összegyűjtötte – angol és francia nyelven – az Ashton bárónő számára legfontosabb mondatokat. Íme a válogatás: Ezmennyibe kerül fontban?Hol van a repülőm? Hogy is hívják annak az országnak a külügyminiszterét? Nem lehetek egyszerre mindenhol!
