Weizsäckerék, egy német dinasztia
Ugyan egyetlen törvény vagy reform sem fűződik a nevükhöz, a Weizsäcker família mégis az egyik legjelentősebb dinasztia, amelynek több generáción és több rendszeren átívelő felemelkedése egyedülálló jelenség a német történelemben - írta Der Spiegel annak kapcsán, hogy a leghíresebb sarj, Richard von Weizsäcker - aki 1984 és 1994 között volt szövetségi államfő - április közepén lesz kilencvenéves.
A közelgő születésnap alkalmából a hamburgi hírmagazin címlapsztorit szentelt a családnak. A Der Spiegel hasonló „körítésben” ünnepelte 2008 decemberében az akkor kilencvenévesHelmut Schmidtet is. A volt szociáldemokrata kancellárt válságmenedzserként tisztelt bálványként írták le. A kereszténydemokrata politikust viszont olyan államférfiként jellemezték, akiben bel- és külföldön egy „jobb, megbízhatóbb Németország” képviselőjét látták. Szövetségi elnökként olyan dolgokat – így a holokauszt egyediségét vagy Lengyelország nyugati határainak megkérdőjelezhetetlen voltát – mondta ki nyilvánosan, amelyek az 1980-as évek NSZK-jában sok konzervatív számára korántsem voltak maguktól értetődő dolgok.
A család felemelkedése 1768-ban kezdődött meg. Az akkor még Weidsäcker névre hallgató öhringeni molnármester, Gottlieb Jacob hercegi szakács lett. Leszármazottai már értelmiségi foglalkozásokat űző polgárok. A legtöbbre Karl Hugo, az exállamfő nagyapja vitte: a jogászt 1906-ban a württembergi uralkodó kormányfővé nevezte ki.
A nevében nemesi „von”-t használó klán legvitatottabb figurája a volt nyugatnémet államfő édesapja, Ernst Heinrich. Karl Hugo első világháborús veterán fia diplomata lett. Sok konzervatív monarchistához hasonlóan lelkesen támogatta Hitler azon követelését, hogy vizsgálják felül a versailles-i békeszerződéseket. Feljegyzéseiben arról ír, hogy „Németországot ellepik a zsidók”, a cseheket tetvekhez hasonlítja. Dicsőséges Nagy-Németországról álmodott. 1938-ban külügyi államtikárrá nevezték ki, s az egykori korvettkapitány belépett a náci pártba, valamint az SS-be. Hitler megbízásából ott bábáskodott a Sztálinnal kötött paktumnál. Lengyelország megtámadását ugyan megbocsáthatatlan katasztrófának tartotta, mégsem mondott le. Sőt külügyi vezetőként aláírt minden papírt, miszerint a tárca nem emel kifogást a megszállt országokban élő zsidók deportálása ellen.
A második világháború után a volt vezető diplomatát bíróság elé állították. Egyik védője, Richard fia. A tét a dinasztia neve. Minden követ megmozgatnak, a papa végül megúszta a börtönt.
Richard, a „csendes forradalmár” ekkor szakított a családi hagyományokkal. Nagy-Németország helyett egy szabad európai és atlanti elkötelezettségűben kezdett gondolkodni. A modern német történelembe híres 1985. május 8-i beszédével írta bele magát. A családot azóta már nem nacionalistákkal vagy a nácikat kiszolgálókkal kapcsolatban emlegetik – írta a Der Spiegel, hozzátéve: kár, hogy korábban nem voltak ilyen Weizsäckerek.
