Diadal után szerénység a francia baloldalon
A vasárnapi franciaországi választáson a huszonkét anyaországi régióból huszonegyet (Elzász kivételével) megnyert a szocialistákból, a zöldekből és a Baloldali Frontból álló pártszövetség. Ha azokat a régiókat vesszük szemügyre, ahol mindössze két lista, azaz a baloldalé és a kormánypárti UMP-é állt egymással szemben, akkor meggyőző a baloldal fölénye: 59 százalék szavazott a listáikra.
Ahol három lista volt (azaz a szélsőjobb talpon maradt), ott a baloldal 49 százalékot, a jobboldal 34 százalékot, míg a szélsőjobboldal 17 százalékot ért el. Számos régióban még ilyen hárompárti versenyben is sikerült 50 százaléknál többet szereznie a baloldalnak.
A választások igazi vesztese Nicolas Sarkozy politikája, hiszen az elnök stratégiája minden fronton vereséget szenvedett. A beígért reformok nem valósultak meg, vagy igen népszerűtlenek. A válságkezelés sem megy valami fényesen. A költségvetés helyzete aggasztó, és a tíz százalékot is meghaladó munkanélküliség is tovább emelkedik.
Sarkozy mindeközben büszkén jelentette ki, hogy egyrészt visszaadta az emberek hitét a politikában, másrészt
visszaszorította a szélsőjobboldalt. Ám a mostani választásokon alig sikerült a részvételt ötven százalék fölé emelni, miközben a Front National előretörése nehezen tagadható. Az elnök hamar reagált a vereségre, tegnap bejelentette: átalakítja a kormányt. Francois Fillon megőrizte a miniszterelnöki tisztséget, de változtatnia
kell a kormány stratégiáján. Távozik viszont Xavier Darcos munkaügyi miniszter, utódja Eric Woerth lesz, aki
eddig a költségvetés, közszolgálat, közkiadások minisztere címet viselte. Francois Baron veszi át a költségvetési ügyeket, emellett Georges Tron személyében a kormánytagok közé került Sarkozy esküdt ellenségének, Dominique de Villepin volt kormányfőnek az egyik bizalmasa is. Az egészségügyi, ifjúsági
és sportminiszter Marc-Philippe Daubresse lesz.
A baloldal megnyert egy csatát, nem örülhet felhőtlenül: egyrészt az alacsony részvétel miatt, másrészt a 2004-es példa miatt, amikor is fölényesen megnyerték a regionális választásokat, hogy aztán az elnökválasztást simán elveszítsék. A választások estéjén talán éppen ezért volt visszafogott az ünneplés. A főleg a Szocialista Párt ifjúsági szervezetének tagjaiból álló közönség joggal tart attól is, hogy a 2012-es elnökjelöltségért újra kitör a pártban a „vezérek háborúja".
A baloldali egység megteremtése elengedhetetlen lenne céljuk eléréséhez, azaz Sarkozy legyőzéséhez. A baloldal politikai programja kevéssé látszik azonban kikristályosodni.