A választási rendszer szabályai szerint az egyes régiókban a tíz százaléknál többet elért listák indulhatnak a második fordulóban. Hatalmas jelentősége van, hogy melyik lista nyeri meg a második fordulót –és éppen ez a baloldali szövetségkötés értelme, illetve a tartalékok nélkül maradt jobboldali kormánypárt legnagyobb gondja. A győztes lista automatikusan megkapja ugyanis a régióbéli helyek egynegyedét, csak a többi mandátumot osztják el arányosan.

A jobboldali kormánypárt, az UMP – második fordulós szövetségesek híján – egyrészt megpróbálja az első fordulóban otthon maradtakat szavazásra bírni, másrészt elsősorban Jean-Louis Borloo környezetvédelmi miniszter révén a zöld szavazókat elcsábítani a baloldaltól. Egyelőre úgy tűnik, egyik próbálkozást sem koronázza nagy siker.

Martine Aubry, a szocialisták főtitkára már a választások előtt kijelentette, hogy pártja az összes régió megszerzésére készül. Ez már biztosan nem valósul meg, hiszen Languedoc-Roussillon tartományban a rasszista kiszólásai miatt a szocialistáktól kizárt Georges Frêche végzett az élen, ráadásul a többi baloldali lista egyike sem érte el tíz százalékot: így a régió lakói Freche, a jobboldal és a szélsőjobboldal között választhatnak vasárnap.

A fennmaradó 24 régió közül hétben tiszta a képlet: egyesült (legtöbbször szocialista–zöld közös listára épülő, néhány helyen a Baloldali Fronttal kiegészült) baloldal néz szembe a UMP-vel. Itt a baloldal esélyei több mint jók. Tizenhat régióban három lista maradt talpon: tizenegyben a szélsőjobboldali Nemzeti Front a harmadik párt, tehát a baloldal majdnem biztosan megnyeri a választásokat.

A legkiélezettebb küzdelemre a konzervatív Elzászban lehet számítani, de az utolsó közvélemény-kutatások itt is baloldali sikert jeleznek, amely történelmi eredmény lenne. A maradék öt régió közül egyben (Aquitániában) a centrumpárti Modem maradt talpon, Bretagne-ban nem sikerült a zöldeknek és a szocialistáknak megegyezniük.