Az eredeti elképzelések szerint a volt jugoszláv tagállamok és Albánia a legmagasabb szinten, azaz kormányfőkkel, köztársasági elnökökkel képviseltetnék magukat a szombati tanácskozáson a csatlakozás küszöbén álló Horvátország meghívására, és az immár Európához tartozó Szlovénia vendégeként.

Eredetileg Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, és az unió tanácsának soros elnökségét ellátó Spanyolország külügyminisztere, Miguel Angel Moratinos is jelezte részvételét, ám az AFP francia hírügynökség értesülése szerint Brüszszelben a konferencia „leminősítése” is szóba került, a „részvétel szintjének csökkentését” fontolgatták pénteken.

Borisz Tadics szerb köztársasági elnök kijelentette ugyanis, hogy ha Koszovó saját jogon, önálló államként ülhet tárgyalóasztalhoz, akkor Szerbia távolmaradással tüntet. Borut Pahor szlovén kormányfő felrúgva minden protokollt, személyesen közvetített Pristinában, Belgrádban és Brüsszelben. Ennek eredménye azonban csak ma délelőtt derülhet ki.

A helyzet tökéletesen mintázza a térség jelenlegi viszonyait. A Nyugat-Balkán államai szinte mind igen nagy árat fizettek a függetlenségükért, az egykori Jugoszláviát több háború törte darabokra, ezek során hivatalosan 300 ezren haltak meg, további százezrek pedig menekülésre kényszerültek. A volt tagországok közül csak Szlovénia és Horvátország éri el az 1990-es GDP szintjét, Bosznia folyamatosan a polgárháborús szétszakadás ellen küzd,Montenegró politikai és gazdasági tekintetben klasszikus „offshore” állammá vált, Macedóniát pedig a világ legszegényebb országai között tartják nyilván.

Nem rendezett az a kamatokkal immár 96 milliárd eurósra becsült volt jugoszláv államadósság sem, amit valahogy és valamikor a volt tagországoknak kellene majd összeadniuk. De vegyük csak az európai csatlakozáshoz talán legközelebb került Horvátország és Szerbia viszonyát, amely jól példázza mi minden áll még az áhított békés jövő útjában.

A két ország egyelőre nemzetközi bíróságtól várja annak eldöntését is,minek nevezhető a kilencvenes években egymás ellen vívott háború, mikor, ki volt épp az agresszor és ki a vétlen fél. Nagyjából 35 milliárd eurónyi vagyonon vitatkoznak közel két évtizede, ebben lakóingatlanok, földterületek és gyárépületek éppúgy vannak, mint például elrabolt műkincsek, amelyek közül időről időre felbukkan azért néhány a montenegrói feketepiacon.

A Horvátországból elmenekült szerbek európai segítséggel is nehezen jutnak hozzá a volt lakásuk, házuk ellenértékéhez. A horvátok – még törvényi hátteret is teremtve hozzá –, módszeresen eladták, kiégették vagy lerombolták a szerb tulajdonú ingatlanokat. A romos házakról mostanában szemrebbenés nélkül mondják például a messziről jött turistáknak a helybeliek, hogy gázrobbanás történt.

Eddig nagyjából 150 ezer szerb próbált visszaköltözni egyébként az eredeti lakóhelyére, de többségük úgy nyilatkozik: nem érzi teljesen biztonságban magát Horvátországban.

Civil jogvédők számos olyan esettel foglalkoznak, amelyeknél tettlegességig fajult a gyűlölködés, Gornji Vrhovci faluban például egy visszatelepült szerb apára és fiára a helybeliek rágyújtották az épp csak újjáépített házat.

Valami azonban mégis mintha mozdulna előre. A horvát tévécsatornákban eddig szigorúan feliratozták a majdnem azonos nyelvet beszélő szerb nyilatkozókat, ám mostanában a kereskedelmi adók riporterei személyesen is átmerészkednek már Szerbiába, és megszólaltatnak – fordítás nélkül – olyan exjugoszláv sztárokat, akik a közös múltat idézik.

Szlovéniában, amely a nyugat-balkáni térségben élők legfontosabb migrációs célpontja, pedig épp a napokban hozták meg azt a 18 éve várt törvényt, amely végre állampolgárságot biztosíthat azoknak a szerbeknek, bosnyákoknak, horvátoknak, albánoknak, akiket, dacára a szlovén lakóhelyüknek, 1992-ben egyszerűen kitöröltek a hivatalos nyilvántartásból, mint idegen országok polgárait.

Hollandia felháborodottan utasította vissza az amerikai John Sheehan nyugalmazott tábornok állítását, miszerint részben azért nem lehetett megakadályozni az 1995-ös srebrenicai mészárlást, mert homoszexuális katonák is szolgáltak a boszniai holland békefenntartók között. Az amerikai haditengerészet korábbi főparancsnoka ezt az amerikai szenátus fegyveres szolgálatokért felelős bizottságában mondta, támadva azt a javaslatot, hogy az Egyesült Államok hadseregében is szolgálhassanak homoszexualitásukat nyíltan vállalók. Sheehan szerint a holland békefenntartók harci morálja a meleg katonák jelenléte miatt túl gyönge volt Srebrenica védelméhez, és erről állítólag maga a holland vezérkari főnök panaszkodott neki. (MTI)