Nem kis fejtörést okoz az amerikai fővárosban, hogy miként kezeljék a két évtizede páratlan feszültséget az Izraellel ápolt kapcsolatokban. Tartsanak-e ki amellett, hogy egyértelművé teszik: az USA nem fogadja el a zsidó állam olyan lépéseit, amelyek nincsenek összhangban a békefolyamattal – főleg, ha mint történt, ezek diplomáciailag is sértők. Vagy pedig lássák be: a kapcsolatok nem mehetnek rá 1600 keletjeruzsálemi lakás építésének mégoly otrombán időzített bejelentésére. A szerdai The Washington Postnak feltűnt, hogy a kezdeti dörgedelmek után Hillary Clinton külügyminiszter is finomít a hangsúlyon: Izrael biztonságának „szilárd támogatója” helyett „abszolút elkötelezettségről”, „tartós és erős kapcsolatok” helyett „szoros, megingathatatlan kötelékről” beszél már.

A George Mitchell közel-keleti megbízott térségi útját késleltető, izraeli gesztusra váró adminisztráció két irányból is nyomás alá került. Eric Cantor, a képviselőház egyetlen zsidó vallású republikánus tagja felháborodottan hívta fel Rahm Emanuelt, a Fehér Ház stábfőnökét, amiért szerinte a kormány „az araboknak gazsulál, Izraellel keménykedve”. Ennél finomabban, de nagy amerikai zsidó szervezetek is értésre adták: „példátlan Izrael folytatólagosan durva bírálata”.

A Fehér Ház mellett állt ki viszont a baloldali-liberális „J Street” (Zs utca), az Obama-adminisztráció kedvence e szervezetek közül. – Nem hiszem, hogy a (lakásépítési) ügy karácsonyfa kell, hogy legyen, amelyre mindent ráaggatnak. Ha a lakásokkal van a gond, találják ki: hogyan oldható meg – nyilatkozta David Makovsky washingtoni Közel-Kelet-szakértő. Mások balról bírálnak. Thomas Friedman, a The New York Times publicistája szerint Joe Biden amerikai alelnöknek egyszerűen faképnél kellett volna hagynia Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt, jelezve: akkor jelentkezzenek, ha komolyan gondolják a békét. Ugyanezt tette húsz éve James Baker akkori külügyminiszter, amikor nyilvánosan megadta nekik a Fehér Ház központi telefonszámát.

Izraeli határőrök az Óváros közelében