A lakópark nem számít telepnek
Az újonnan szerzett területeken, amelyek immár 28 palesztin falut is magukba foglaltak, Izrael 12 zsidó városrészt hozott létre, ahol ma körülbelül kétszázezer izraeli él. Mellettük körülbelül kétszázötvenezer palesztin lakik Kelet-Jeruzsálemben. Ők ugyan jogosultak izraeli szociális ellátásra, de és személyi igazolványuk is van, de nem választanak és nincs állampolgárságuk sem. A biztonsági kerítés – amely Jeruzsálem körül fallá válik – izraeli részre tereli Kelet-Jeruzsálem nagy részét, ugyanakkor 55 ezer kelet-jeruzsálemi palesztin kint ragad.
Izrael oszthatatlan fővárosaként tekint Jeruzsálemre, így az ott épült lakóparkokat nem tekinti telepeknek. Kelet-Jeruzsálem összefüggő negyedeiben éppen ezért rengeteg olyan izraeli él, aki nem tekint magára telepesként, ideológiai kötöttségektől mentes, azért lakik ott, mert egyszerűen olcsóbb volt a lakás, mint a város nyugati felében. Ráadásul otthonaik majdnem az összes rendezési terv szerint Izraelhez tartoznának. A cionista-vallásos telepes mozgalmak fanatikusai kisebb lakótömbökben, mélyen a palesztinok lakta városrészekben élnek. Kétezren lehetnek, s az izraeli kormányzat kb. ugyanennyi rendőrt rendel ki védelmükre. A kormányzat támogatását élvező telepesek nyomulása a politikai konfliktust vallási konfliktussá változtathatja.
A jeruzsálemi építkezéseket nemahonvédelmi minisztérium kezeli, hanem a polgári hatóságok. A föld túlnyomó többsége az egész országban köztulajdonnak számít, s közel 80 százalékban állami kézben van. További 14 százaléka a Zsidó Nemzeti Alap tulajdona, de ezeket a területeket is egy kormányügynökség, az Izraeli Földhivatal kezeli. Amikor a kormány fejlesztésre jelöl ki egy területet, ahogy azt ez esetben Kelet-Jeruzsálemben is tette, tendert ír ki a beruházásra, s a nyertes pályázó építheti meg és dobhatja piacra az új ingatlanokat. Ám a földek kezelését sokszor telepes mozgalmak kapják meg potom áron. Ezeknek a szervezeteknek gyakran sikerül megszerezniük olyan épületeket, földeket, ahol palesztinok laknak. Egyrészt a török, brit időkből zavaros, hiányos dokumentáció maradt a földviszonyokról. Másrészt a palesztinok nagyon ritkán kapnak építési engedélyt, s az egyre szaporodó családok így önkényesen építenek lakásokat, toldalékokat, amelyeket az izraeli állam aztán lebuldózerez. Ráadásul a „távolmaradás” törvény alapján lefoglalható az a palesztin lakás, otthon, amelynek tulajdonosa bizonyíthatóan nem tartózkodott otthonában 1948 szeptembere előtt: ekkor az arab–izraeli háborúban több százezer palesztin hagyta el otthonát.
Egy építkezési tervet egyébként a helyi önkormányzati tanácsnál is el kell elfogadtatni, majd a belügyminisztériumhoz tartozó másik bizottságnak is rá kell bólintania a tervre (ez történt a múlt héten bejelentett 1600 lakással kapcsolatban). Elvileg ekkormég hatvan napig lehet kifogást emelni az építkezés ellen, mielőtt megvalósíthatóvá minősítik a tervet. Több ezer lakás sorsa kering a rendszerben, melyek egyik célja – békeaktivisták és palesztinok szerint –hogy teljesen elvágják Kelet-Jeruzsálemet Ciszjordániától, így akadályozva meg, hogy a palesztin állam fővárosa legyen.
Kifelé Jeruzsálemből
Amír és a családja el akar költözni Jeruzsálemből. Ő majd ötvenéves és soha nem lakott máshol. Nagyon szereti a várost, mondja, de most már elege van belőle.A nyugati városrészben lakik, egy az ötvenes évek végén épült kellemes telepen. A házak régiek, de jó a sok lombos fa a környékén. Az iskola sem rossz. Amikor tíz éve ideköltöztek, a lakók harmada volt vallásos, mostanra az arány megfordult, a „világiak" kerültek kisebbségbe. Szombatonként bekerítik - teljesen törvénysértően - a negyedet, nem tudnak kiautózni, például kirándulni.
És még sorolja az ortodox vallásos lakótársak egyelőre csendes terrorját. Feleségére ráripakodott nyáron a szomszéd, hogy „méltatlanul" öltözködött. Jeruzsálemben egyre több az ultraortodox lakos is. Szombat este áthajtunk a feléledő negyedükön - a kétszáz évvel ezelőtti lengyel gettóvároska ment ki az utcára. És rengeteg a szemét -nem hagyják a városi köztisztasági vállalat munkásait dolgozni. Amír tehát lakást keres valahol az országban, ahonnan eljut majd a techno lógiai fejlesztőcéghez, ahol dolgozik. Nem akar harcolni a városában. Sem az arabokkal, sem zsidókkal. Nem talál nyugalmat Jeruzsálemben, a Béke városában. (M.G.)
