Tizenkét éves korom óta értek atrocitások: először a Városligetben kellett végignéznem, amint a rendőrök véresre verik anyámat és a testvéremet. A történetünk az újságban is megjelent, de a vizsgálatot bizonyíték hiányában megszüntették a rendőrökkel szemben – mondja lapunknak a 26 éves Szendrei Heléna, kétgyerekes fiatalasszony. Áprilisban érkezett Torontóba, annak a 2440 magyar állampolgárnak az egyikeként, akik tavaly adtak be menekültkérelmet Kanadában. Havonta most is több százan jönnek, és bár hivatalos adatok erről nincsenek, úgy tudni: legtöbbjük szintén roma.

Az eredetileg szabolcsi, újfehértói Murzsa-Szendrei családból már mintegy száz rokon érkezett, több hullámban. A romák visszautasítják a hazai sajtóban is idézett – magyar vagy kanadai – sugalmazást, miszerint a menekültkérelemmel a kanadai segélyt (egy főre havi 560 dollár, azaz 105 ezer Ft, egy négytagú családra 1200 dollár, vagyis 226 ezer Ft) akarják felmarkolni. – Tiltakozunk ez ellen, nem gazdasági menekültek vagyunk. Vannak persze, akik ügyeskedni jönnek, de ők nem tartoznak közénk. Tudunk nem romákról is, akik vagy romának adják itt ki magukat, vagy pedig azt állítják: a romák elől menekültek – így Rafael András (50 éves), akit még az előző nagy hullám sodort ide a 90-es évek végén, és ma is a kivándorlást tanácsolja az otthoniaknak. – Mi nem számításból jöttünk ide: ott kellene meghalnom, ahol születtem. Itt sincs kolbászból a kerítés, keményen kell küzdeni. De nem piszkálnak bennünket, és van munka. Ez a lényeg, nem a segély, mert havi pár száz dollárból itt egy lyukat sem lehet bérelni – mondja egy János néven bemutatkozó kőműves, aki 12 éve jött ki. Vezetéknevét és megyéjét óvatosságból nem árulja el, és hallgatásra inti két hete kiérkezett unokaöccsét is. A tudósítónak feltűnik: a megkérdezett tíz emberből csak a nők vállalkoznak a fotózásra, az öt férfi nem.

– Otthon belénk ivódott a félelem és a mindennapos megaláztatás. Az, hogy például a rendőrnek szemlesütve adjuk át a papírjainkat, mert ha a szemébe nézünk, akkor megkapjuk: „Mit nézel, büdös cigány?” Ezt nehéz levetkőzni. A torontói rendőr viszont a tenyerébe csapott a kisfiamnak, ahogy mentünk az utcán – veszi át a szót Szendrei Heléna, aki kérésemre – mondjon valamit, ami Torontóban nagyon különböző – azt feleli: „nem jön automatikusan utánam a biztonsági őr a drogériában”. Sőt, a gyerekei itt kifejezetten fehér bőrűnek számítanak – a városban sok bevándorló él.

Többen elmondják, hogy odahaza hiába volt meg a végzettségük, úgy sem vették fel őket sehová. – A munkahely, az szimpátiára megy – állítja Bíró Józsefné. – Pedig az előző rendszerben Magyarországot 90 százalékban a roma segédmunkások építették fel! – dörgi János, mire többen helyeselnek. A 21 éves Bíró Edit elmondja: pesti iskolájában akkor közösítették ki, amikor nem cigány apja meghalt, és addig „eldugott” anyja járt be az értekezletekre. Hófehér a bőre, nem látszik rajta a származása. – Én sem látszom cigánynak. De a Szonditelepen laktam Miskolcon, így biztosra mentek tavaly a támadóim. A fogamat kiverték hazafelé menet, mire a feleségem taxival kezdett bejárni, de ezt anyagilag nem bírtuk – mondja a 38 éves Kanalas István hegesztő. Itt – mint sokan mások közülük – napközben ő is az ingyenesen biztosított angoltanfolyamra jár, és abban reménykedik: el tud majd helyezkedni a szakmájában.

A magyarországi sérelmeit vég nélkül soroló Szendrei Gyuláné a lakására invitál, ahol „bőröndnyi bizonyíték” várna, de erre majd a bevándorlási bíró előtt lesz szüksége. – Két évig is eltarthat, amíg eljutnak a személyes meghallgatásig. Tavaly mindössze nyolc magyar ügyben hoztak döntést a kanadaiak (három jóváhagyás, öt elutasítás), de mind Montrealban. Torontóban, ahová pedig a legtöbben érkeznek, egyet sem – mondja Paul St. Clair, az itteni Roma Közösségi Központ ügyvezető igazgatója. Hozzáteszi: itt is előfordul, hogy a határőr, a tolmács vagy a bevándorlási bíró előítéletesen viszonyul a romákhoz.

A sokszor közpénzből fizetett ügyvédek viszont jól kereshetnek. A döntéshozók nemigen ismerik a közép-európai viszonyokat. „Volt, hogy a bíró megkérdezte, honnan tudják otthon a kérelmezőről, hogy roma. Máshogy nézünk ki, sőt máshogy beszélünk és járunk az utcán – felelte. Micsoda, maga máshogy jár?! – hitetlenkedett a bíró, felszólítva: mutassa, hogyan!” – Olyanunk vagyunk, mint annak idején a zsidók. Csak ki sem kell ránk tűzni a csillagot – így Szendrei Gyuláné, aki egyébként a többiektől eltérően kanadai vízummal jött ki, de ő is rögtön menedékjogot kért.

A Murzsa-Szendrei család nő tagjai Torontóban A szerző felvétele