Az íven azt tudakolják, milyen fajhoz tartozik a polgár, és sokak számára ott áll a listán a közbeszédben amúgy tiltólistán lévő szó: „néger”. Ezt azzal indokolják: számos idős válaszadó (2000-ben több mint 56 ezer fő) fittyet hány a „politikailag korrekt” afroamerikaira, illetve a bőrszínt leíró, középarányos feketére, és négerként nevezi meg magát. Arab-amerikai szervezetek pedig azért indítottak kampányt – A jó helyre jelölj, nem vagy fehér! címmel –, hogy az USA-ban élő arab közösség létszámát a mostani 1,2 millió helyett legalább négymilliósban jelöljék majd a statisztikák, és így kevésbé lehessen félresöpörni őket. Ha nem írják magukat az „egyéb”-hez, az arabokat – akik Michigan államban, Detroit környékén élnek a legnagyobb számban – a fehérekhez sorolják. Ellenben a koreait vagy a kínait külön ki is írják.

Az adatok személyekre lebontva 72 évig titkosak, és az illetéktelen szemektől tartókat azzal nyugtatják: negyedmillió dolláros bírságot, illetve akár öt év börtönt kockáztat az a számlálóbiztos, aki adatokat ad ki. A származásnál most csak a spanyol gyökerekre kíváncsiak, így ez a felmérés a 2000. évihez képest – amikor rákérdeztek a felmenőkre, az otthon beszélt nyelvre – aligha változtat az amerikai magyarság 1,5 milliós létszámán. (Ohio államban él a legtöbb magyar származású, egy településre vetítve viszont a New York állambeli Kiryas Joel faluban – ők szatmári haszid zsidók.) S miért érdekes a származás? A The New York Times azzal biztat mindenkit az ív kitöltésénél: hasznos a faj vagy az etnikum rögzítése a polgárjogi törvények érvényesítésében, a célzott szövetségi programok nyomon követésében.