Demokratikus ébresztőt fúj el-Baradei Egyiptomban
Mubarak eddig nem közölte, indul-e a voksoláson („utolsó fáraóhoz” hűen valószínűleg indul, ha megéri), ám betegsége miatt egyre kevesebbet tűnik fel a nyilvánosság előtt, s az is kérdéses, részt vesz-e az ország ügyeinek napi intézésében. Mindenesetre a 2005-ös alkotmánymódosítások biztosítják, hogy fia, Gamal Mubarak lehet az utóda. Gamal lenne az első államfő a monarchia 1952-es megdöntése óta, aki nem volt katona.
Nagy hullámokat vert az egyiptomi politikai életben, hogy Mohamed el-Baradei, a NemzetköziAtomenergia-ügynökség (NAÜ) Nobel-békedíjjal jutalmazott korábbi főigazgatója is bejelentette: lehet, hogy indul az elnökválasztáson. Feltéve, hogy garanciákat kap, a választások szabadok és átláthatók lesznek. Emellett alkotmánymódosításért is kampányol. Nem csoda. A mostani szabályok alapján aligha indulhatna. Az alkotmány szerint az lehet elnökjelölt, aki egy legalább öt éve működő parlamenti politikai pártot vezet, vagy nagyszámú parlamenti képviselők csoportja és önkormányzati tanácsok támogatását élvezi. Ez utóbbi feltételezi, hogy az uralkodó tömörülés, a Nemzeti Demokrata Párt támogatását élvezi a jelölt. Mubarak a minapi epehólyagműtéte előtt cinikusan közölte: nincs akadálya annak, hogy el-Baradei induljon a választáson, ha az megfelel az alkotmányban előírtaknak.
Meglehet, el-Baradei nem is akar igazán elnökjelölt lenni, hanem pusztán fel akarja rázni az egyiptomi ellenzéket, és a demokratikus reformokat „kampánytémává” akarja tenni. Az ellenzék megosztott, és nincs vezető egyénisége – legtöbbjüket bebörtönözték. Elemzők szerint el-Baradeinek nehéz lenne öszszekovácsolnia egy szocialistákból, liberálisokból, iszlamistákból álló ellenzéki mozgalmat. Ráadásul maga is bírálta a parlamenti ellenzéket, mondván, azok a hatalmon lévő párt által megtűrt, ezért a rendszernek magukat alávető tömörülések.
Irak amerikai invázióját ellenző és Irán atomprogramjával kapcsolatban a tárgyalásos megoldást kereső el-Baradeit több százan várták a kairói repülőtéren, amikor február közepén hazatért. Ám sokan a szemére vetik, hogy Egyiptom valódi problémáiról mit sem tud, hiszen karrierdiplomataként 1964 óta összesen hat évet élt hazájában. 1962-ben végzett a kairói egyetemen, és jogi diplomával a zsebében csatlakozott a diplomáciai testülethez. Tizenhat évig az ENSZ egyiptomi képviseleténél dolgozott. A hetvenes években jelen volt az Egyiptom és Izrael között zajló béketárgyalásokon is. A NAÜ-höz 1984-ben szegődött, ahol később három terminuson át főigazgatóként komoly nemzetközi tekintélyt szerzett. Az Irak-vita miatt 2005-ben a neokonzervatív Bush-adminisztráció szerette volna elmozdítani posztjából, de a nemzetközi ellenállás miatt ez nem sikerült. Ahogy a Mubarak család sem fogja tudni sem letartóztatni, sem elhallgattatni. Kérdés azonban, hogy a hatvanhét éves el-Baradei menynyit is tud elérni Egyiptomban, miközben az Obama-adminisztráció feltűnően hallgat az egyiptomi demokratizálódás fontosságáról.
