Reméljük, hogy a 2007-ben kötött egyezmény a légiutasok adatainak átadásáról érvényben marad, és azért vagyok itt, hogy az Európai Bizottság illetékeseivel és az Európai Parlament tagjaival beszéljek e kérdésekről –mondta lapunknak hétfőn Mary Ellen Callahan, az amerikai belbiztonsági minisztérium főigazgatója, aki kedden már Strasbourgban győzködi majd az ingadozó európai törvényhozókat amegállapodásról. Amagas rangú amerikai tisztségviselő jelenléte arra utal, hogy Washington az ügyet kiemelten kezeli.

Az európai légiutasok adatainak az utazás megkezdése előtt 72 órával meg kell érkezniük az Egyesült Államokba. Az erről szóló megállapodás (PNR – Passanger Name Record) 19 adatot tart nyilván, az utasok nevétől az utazás, a jegy megvásárlásának módjáig. Az egyezmény csak ideiglenes, mert a végső szót az Európai Parlamentnek kell kimondania.

A polgári szabadságjogokkal foglalkozó parlamenti bizottság a szavazás halasztását javasolja, hogy a képviselőknek idejük legyen a témakör áttekintésére. A hétfői brüsszeli beszélgetésen egykori képviselők, jelenlegi adatvédők meg is jegyezték: kulturális különbségek osztják meg a két oldalt; igaz, Európa sem teljesen egységes. Ám Callahan szerint Amerika és Európa ugyanazt akarja, mindketten igyekeznek védeni a személyes adatokat, de a módszerben akadnak eltérések. Az amerikai adatvédelmi felügyelők a kormányzatban ülnek, míg Európában inkább független ombudsmanok őrködnek a magánélet szentsége felett.

A vita témája: meddig őrizhetik az amerikai hatóságok az adatokat, ki juthat hozzá ezekhez és miért. A légiutasok adataiért felelős Callahan aztmondta, tizenöt évig tartjákmeg a személyes adatokat, de csak hét évig aktívan, utána már csak különleges okkal lehet hozzájuk férni. A terrorizmussal és a nemzetközi szervezett bűnözéssel foglalkozó amerikai szervek kérhetik ki az adatokat, megfelelő jogi eljárás nyomán, amelynek felügyelete szintén az adatvédelmi igazgató dolga.

Az amerikai érvek között szerepel, hogy az egyezmény működése alatt a terrorcselekményekkel kapcsolatban az Egyesült Államokban elítélt néhány száz ember egyharmadát a PNR-szerződés buktatta le. Igaz, az adatszolgáltatás önmagában nem garantálja a megoldást. A karácsonyi detroiti merényletkísérlet elkövetőjét még a földön lekapcsolhatták volna, ha az utazási adatokat figyelők időben reagáltak volna.

Az Európában szintén személyiségi jogi aggodalmakat kiváltó testszkennerek kapcsán Callahan azt mondta: a detroiti incidens tudatosította, hogy nem csupán a fémtárgyakat kellene kiszűrni a felszállás előtt. Több adatvédelmi szempont figyelembe vételével Kanada például bevezeti ezeket a berendezéseket, s hogy Hollandiában és Nagy-Britanniában is rendszerbe állítottak néhány gépet. Azt szorgalmazza Callahan is – csak a technológia még nem tart itt –, hogy a monitorokon valamiféle rajz jelenjék meg a testről, és csak az esetleges fenyegető tárgy vagy anyag tűnjön elő.