A döntést azzal indokolták, hogy az internet elősegíti „a zárt társadalmak megnyílását”. Mostantól az adott kormányoktól függ majd, mennyiben próbálják meg korlátozni, cenzúrázni a szabad véleménynyilvánítást – mondta a lapnak egy magát megnevezni nem kívánó amerikai hivatalnok. „Azt kívánjuk, hogy az információ szabadon áramolhasson, aminek feltehetően többféle politikai következménye is lesz” –tette hozzá.

Iránban a múlt évi választásokat követő tüntetések kapcsán bizonyosodott be, mekkora erőt jelentenek a mozgósításban olyan internetes szolgáltatások, mint a Facebook közösségi vagy a Twitter „üzenőfala”. Az iráni kormányzat többször is megpróbálta átmenetileg megbénítani az internetezést.

Kubában folyik az iskolákban komputeroktatás, ám Raúl Castro rendszere csak egy éve tette lehetővé számítógépek megvásárlását magánszemélyeknek. Ráadásul kialakult egy blogoló kör: közülük külföldön is ismertté vált Yoani Sanchez, az Y Generáció létrehozója, akit azonban a hatóságok nem engednek ki külföldre, hogy átvehesse a díjait. Az ellenzékiek feltételezik, hogy a hatóságok ellenőrzik levelezéseiket.

Hillary Clinton külügyminiszter még egy januári beszédében úgy foglalt állást, hogy az internet használatának szabadsága az amerikai külpolitika alapelvévé vált. Az AP szerint a külügyminisztérium mintegy 40 országban vizsgálja, miként segíthetnének a helyi lakosságnak kikerülni az adott kormányok internethasználati korlátozásait. A kongresszus még 2008-ban 15 millió dollárt hagyott jóvá erre a programra. Az internethasználatot alapvető emberi jognak tartja világszerte öt megkérdezett személyből négy – derül ki a BBC felméréséből. A brit televízió 26 országban 27 ezer embert kérdezett meg. Finnország és Észtország már rögzítette is törvényben, hogy állampolgárainak emberi joga a netezés.

Általános az a vélemény is, hogy az internetes lefedettséget ugyanolyan alapinfrastruktúrának kell tekinteni, mint az utakat, hidakat, vízvezetékhálózatot. Abban viszont már nincs ekkora egyetértés, hogy a kormányoknak joguk-e szabályozni, korlátozni az internetre felkerülő tartalmat. Dél-Koreában és Nigériában a megkérdezettek döntő többsége nemmel válaszolt, ám Kínában és több európai országban is az igen javára billen a mérleg. Nagy-Britanniában például a válaszadók 55 százaléka véli úgy, hogy van ok bizonyos szabályozásra, de nem a véleménynyilvánítás szabadságának kárára.

A Kínában 2007 óta jelen lévő Google a közelmúltban nyilvánosan bejelentette, hogy miután rendszerét vélhetően kínai területről hackertámadások érték, nem hajlandó tovább szűrni keresőjének tartalmát, és fontolóra veszi távozását. (A Google e-mail-szolgáltatásának feltörését Hillary Clinton az internet cenzúrázásaként elítélte.) Egy pekingi illetékes a napokban közölte, hogy a keresőportált üzemeltető cég ugyanakkor eddig hivatalosan nem kereste meg panaszával a hatóságokat. – A Google joga eldönteni, hogy folytatja-e tevékenységét az országban – mondta. – Ha marad, akkor követnie kell a kínai törvényeket (szűrni a kereső tartalmát), ám ha a piacról való kivonulás mellett dönt, akkor kezelnie kell a felhasználók felmerülő problémáit – fűzte hozzá az illetékes.

Egy kubai házaspár, Claudia és Enrique havannai lakásukban