Az első kérdések, amelyeket az uniós forrásokkal kapcsolatban az ügyfelek feltesznek a bolgár pályázatíróknak: vannak-e kapcsolataik? Mi kell a sikerhez? Tisztán játszanak-e?

– Talán a korrupció valós mértékénél is nagyobb gond, hogy az emberek azt gondolják, kizárólag megvesztegetéssel lehet EU-pénzhez jutni. Pedig ez nem igaz. Nyíltan még senki sem mondta ki, hogy inkább a „másik utat” választaná, amikor megmondjuk, hogy nincsenek „barátaink”, de megérezzük, ha ez a helyzet – meséli Ivajla Ilijeva. A bolgár gazdasági minisztérium egykori munkatársa ma egy tanácsadó cégnél EU-s pályázatok elkészítésében is segít magánvállalatokat.

Bulgária február elején kapta meg a jogot arra, hogy hét uniós program korábban visszatartott forrásait lehívja: ezzel hétmilliárd euró vált elérhetővé. Bulgária a korrupció miatt az előcsatlakozási támogatásokból 220 millió eurót teljesen el is veszített. Most mégsem emiatt, hanem a pályáztatás és szerződéskötés lassúsága miatt eshet el Bulgária hatalmas összegektől. A 2007-es csatlakozás után elérhető forrásoknak (15 milliárd euró) csupán 1,3 százalékát használta fel eddig az ország –derült ki Szvetlin Tancsev jelentéséből, aki a bolgár parlament európai ügyekért felelős bizottságának elnöke.

– Pályázni nagyon bonyolult, és a korrupciós vádak miatt egyre erősebb a kontroll is. Ez nemcsak a csalásokat akadályozza meg, hanem magát a folyamatot is lassítja. Ráadásul mind a kormány, mind a cégek tapasztalatlanok. A hivatalokba mindig új emberek jönnek, általában kétévente cserélődnek, és amíg az újak betanulnak, minden késik – magyarázza Ilijeva. Hozzáteszi: a közszolgák az előcsatlakozási támogatások körüli botrányok miatt már pályázatot kiírni is félnek. Mi lesz, ha a nyertes hazudott? Ha ez kiderül, az ő állásuk kerül veszélybe.

Ez a kép nehezen fér össze a kiterjedt korrupcióról szóló történetekkel. – Az igazság talán félúton van – véli a Taira Consulting munkatársa. A döntések és kifizetések késése miatt a pályázók is nehéz helyzetbe kerülnek. Az önrészre felvett hitel kamatát fizetni kell, ha pedig új berendezésre, gyártósorra pályáznak, akkor az el is avul, mire két év múlva megérkezik rá a pénz.

– A vállalatok miatt is problémás a pénzek elosztása. A civil szervezetekkel nincs baj, ők már tapasztalt pályázók. Az önkormányzatoknak pedig nem kell sokat gondolkodniuk: út, iskola és kórház kell – mondja Nikola Leszinszki, Ilijeva munkatársa. A magáncégek azonban a válság miatt egyre nehezebben teremtik elő az önrészt.Míg egy cég 2007-ben egy-másfél millió eurós projektekben gondolkodott, ma már maximum kétszázezer euróig mennek el.

– A gondolkodásunkon is változtatni kellene. Az Európai Unió megköveteli, hogy két-három évre előre tervezzenek, ők viszont legfeljebb hat hónapra néznek előre, nincs stratégiájuk. A határidőket sem lehet velük betartatni – közli. Bevallja, hogy sok ügyfél nem is konkrét tervvel keresi meg őket, hanem azzal: hallották, hogy sok pénzt lehet szerezni az uniós forrásokból. – Roszsz a kiindulópont, mert nem egy projektet akarnak megvalósítani, csak pénzt kapni. A kormány előbb-utóbb belejön, de a cégekkel kapcsolatban vannak kétségeim – mondja Leszinszki.

Szófia, 2010. március

Szófia: mindenkinek jól jön a védőernyő