A bolgár gazdaság nem sokkal a Lehman Brothers összeomlása és a globális krízis előtt vett lendületet, amit aztán a recesszió meg is tört. – Az emberek csak néhány éve tudják, milyen jobban keresni. Nem felejtették el a nehéz időket, még tudják, hogyan birkózzanak meg velük – mondja Alekszandra. – Legalább negyvenéves leszek, mire megint jobb világ jön. Ez így nem tisztességes – teszi hozzá keserűen.

A könnyebb években sok fiatal pár vállalt második gyereket, ami átmenetileg lassította a hét és fél milliós ország népességfogyását. Napos tavaszi délutánokon minden park kisgyerekekkel telik meg, ám egyes szakértők félnek, hogy most abbamarad a „mini baby boom.” A családtámogatási rendszer azonban igyekszik növelni a gyerekvállalási kedvet. Tavaly januártól –még a szocialista kormány döntése nyomán – az anyák 415 napon át kapják fizetésük 90 százalékát, és összesen két évig maradhatnak otthon gyermekükkel – ez az EU viszonylatában a leghosszabb idő.

Az ingatlanpiaci robbanás is nyomot hagyott Szófi án. A lepusztult paneltömbök mellett új irodaházak és lakóparkok állnak. Sok fejlesztés azonban félbemaradt. A színesre festett tízemeletes házak között néhol nincs járda, csak sár. A tömegközlekedést sem fejlesztették együtt a lakónegyedekkel. Brüsszeli adatok szerint a bulgáriai régiók az EU legelmaradottabb térségei, itt az uniós átlagnak csupán egynegyede az egy főre jutó GDP.

– Nem engedhetjük meg magunknak azt, ami például a németek számára természetes. Nem mehetünk Törökországba nyaralni, pedig az nem is drága – „fordítja le” a számokat Andrej. A harmincöt éves férfi PR-menedzserként dolgozott egy multicégnél, ám három hónappal ezelőtt elbocsátották. Azóta alkalmi munkákból és a barátaitól kapott kölcsönből él. Azzal is spórol, hogy húsz kilométerre lakik Szófiától, a szüleinél. Két éve költözött vissza, mert, mint mondta, a fővárosban sem drága az élet, falun azonban még olcsóbb. Nyaralni a bolgár tengerpartra jár a barátaival. Vadkempingeznek, így 20 levából (3000 forintból) egy teljes hétig maradhatnak.

Andrej mehetett volna narancsot szedni Portugáliába, ám az utolsó pillanatban otthon maradt. Sok társa azonban elindult: a bolgár lakosságnak 12–15 százaléka dolgozik a határokon kívül. Az általuk hazaküldött pénz a GDP 5 százalékát adja, sok otthon maradottnak pedig a megélhetést jelenti. A válság miatt azonban már külföldön is egyre kevesebb a munkalehetőség, sokan hazatérnek. A Világbank becslései szerint 2008-ban 2,8 milliárd dollárt küldtek haza a bolgárok, tavaly már csak kétmilliárdot.

Egyedül az árak közelítenek folyamatosan az európai átlaghoz. Egy népszerű szupermarketben a Magyarországon megszokottal megegyező árakat találunk, miközben egy átlagos fizetés továbbra is 70–90 ezer forintnak megfelelő leva. Mindez kevéssé zavarja azonban azt az elegánsan öltözött nyugdíjas férfit, aki sok más vásárolóhoz hasonlóan csak akciós déli gyümölcsökért tért be a boltba. Az anyagi nehézségeket megszokta, azt azonban nem, hogy a maffi a keze szinte mindenhová elér. – Budapesten is olyan sok bűnöző járkál az utcán, mint itt? –kérdezi, majd válaszra sem várva siet a pénztárhoz, ahol a felesége várja.

Szófia, 2010. február

Szófia belvárosában. Az árak megközelítik a nyugat-európai szintet A szerző felvétele