Még, mert vasárnap Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök felszólította a média tulajdonosait, távolítsák el a nyilvánosságból a kormányt bíráló publicistákat. Erdogan egyébként is általános támadásba kezdett. A múlt hét végén bejelentette, alkotmányreformot készítenek elő, amely március végéig a parlament elé kerül. A jelenlegi török alkotmányt az 1982-ben, egy katonai hatalomátvétel után fogalmazták meg, s ez rögzítette, hogy a fegyveres erők hivatása, hogy az országot a külső és belső ellenség ellen védelmezzék, őrizzék az állam laikus jellegét, ahogy azt az alapító Kemal Atatürk katonáira bízta.

A jelenlegi letartóztatások ürügye egy ötezer oldalas iratcsomag, amelyet januárban titokban juttattak el a Taraf című, kis példányszámú, liberális napilaphoz. Ez tartalmazta a Pöröly hadművelet leírását, amelyben a hadsereg iszlámista szélsőségesek ellen lépett volna fel. A tervről a katonák azt állítják, hogy az csupán egy hadijáték forgatókönyve volt. Cetin Dogan tábornok, akit a puccsterv kitalálásával vádoltak meg a televízió élő adásában, megesküdött tiszti becsületére, hogy szó sem volt puccsról. Hiába, az ügyészség ugyanis azokat a 2003-as bombamerényleteket is újra vizsgálja, amelyeket két zsinagóga és a brit főkonzulátus, valamint az isztambuli HSBC bank ellen hajtottak végre. Eddig egyértelműen az al-Kaidának tulajdonították a támadásokat.

A tervezett alkotmányreform feltehetően még inkább csökkentené a hatalmi ágak függetlenségét a kormánytól. Mindenekelőtt meg akarják nyirbálni a bírók és ügyészek testületének jogait. Két éve a kormányzó Haladás és Igazságosság (AK) pártja betiltására tett javaslatot a legfőbb ügyészség, és ezt alig úszta meg a párt az alkotmánybíróságon. Nemrég egy ügyész is a rács mögé került – feltehetően azért, mert a mohamedán titkos társaságok ügyében indított nyomozást.

Az immár hosszabb ideje tartó Ergenekon-per is hasonló koncepcióra épült: a katonák, civil értelmiségiek egy népes csoportja állítólag katonai puccsal akarta kiprovokálni, hogy a hadsereg fossza meg hatalmától az iszlámista gyökerű AK pártot. A mostani akciók ezt egészítik ki.

Az alkotmányreform és a hadsereg visszaszorítása, polgári intézmények alá rendelése megfelel az EU kívánalmainak. A jelen esetben különösen jól jön a vallási politizálást szorgalmazó AK pártnak, a háttérben ténykedő vallásos egyleteknek, testvériségeknek. Különös egybeesés, hogy a nemzetiségek jogait is az EU szorgalmazza, miközben a hadsereg az egységes nemzetállam jelszavát hangoztatva ellenzi a kurd kulturális jogokat is.

A letartóztatások tovább folytatódnak, s az elemzők a társadalmi feszültségek kirobbanásától tartanak.