Chile: csikorgó nemzeti egység
A diktatúra 1990-es bukása óta négy elnöki periódusban a középbal koalíciója volt hatalmon. A jelenlegi szocialista elnök, Michelle Bachelet március 11-én adja át a kormányrudat a liberális jobboldalinak tartott Sebastian Pinerának. A multimilliomos vállalkozó a változás jelszavával győzött (51,6:48,4 arányban) az elnökválasztás januárban rendezett második fordulóján. A demokratikus légkört jelezte, hogy a vesztes Eduardo Frei korábbi államfő azonnal személyesen gratulált, majd Bachelet fogadta utódját. Az utóbbi három évtizedben Chile gazdasága fejlődött a legegyenletesebben Latin-Amerikában. Nem utolsósorban rézkincsének s a piacgazdaságnak, így vállalkozói hatékonyságának köszönhetően. A balközép kormányok szociális politikája eredményeként a szegények arányát sikerült a korábbi 35 százalékról a felére csökkenteni.
„Elképzelhetetlen méretű katasztrófával találtuk magunkat szembe, amely az egész országtól gigantikus erőfeszítést követel” – nyilatkozta a hivatalából tíz nap múlva távozó államfő. A ma még ellenzékinek számító jobboldal viszont késlekedést vetett a kormány szemére. Legélesebben a földrengésben súlyosan érintett Concepción ellenzéki vezetője, Jacqueline van Rysselberghe fogalmazott, aki szerint a belügyminiszter a felelős a fosztogatásokért.
Az ellenzéki vádak is szerepet játszhattak abban, hogy Bachelet két régióban is rendkívüli állapotot rendelt el, gyakorlatilag katonai irányítással, éjszakai kijárási tilalommal, amire az elmúlt húsz évben soha nem volt példa. Pinera „elégedettségét” hangoztatta, hogy az elnöki palota, a La Moneda megfogadta tanácsát. Az éles pengeváltások közepette ugyanakkor reménykeltő, hogy vasárnap este a távozó és a leendő elnök egy asztalhoz ült. A megbeszélés után Pinera annyit mondott: „A nemzeti egység, a felelősség és az együttműködés szellemében kell cselekednünk”.
Bóják és műholdak segítenek a cunamik ellen
„A Richter-skálát szoktuk emlegetni a földrengések erősségével kapcsolatban, de az eltérő számítási módszerek miatt ugyanarra a földmozgásra néhány tizednyi eltérés előfordulhat” – tájékoztatta lapunkat Tóth László szeizmológus. A Richter-skála a földrengés erősségének mérőszáma, amely a földrengéskor a fészekben felszabaduló energiával arányos. Egy 4,5 erősségű földrengés kipattanásakor nagyjából akkora energia szabadul fel, mint egy nagaszaki méretű atombomba robbanásakor.
Az eljárás kidolgozója Charles Richter, módszerét 1935-ben tette közzé. A rengés erősségét a szeizmográf által jelzett legnagyobb kitérésből és az epicentrumtól való távolságából határozzák meg. Ebből értelemszerűen következik: a skála felfelé nyitott, vagyis nincs maximuma, bár 10 feletti értékek nem fordulnak elő. Tóth László szerint a skála másik fontos jellemzője, hogy egy egységnyi emelkedés a kipattanó energiában kb. 32-szeres különbséget jelent. A Richter-skálán tehát egy hetes erősségű rengés 32-szer nagyobb energiájú, mint egy hatos, és közel ezerszer erősebb, mint egy ötös erősségű földmozgás.
A földmozgások az óceánokon cunamit indíthatnak el. A jelenség ahhoz hasonlít, mint amikor egy lavórba belerúg az ember: a benne lévő víz meglöttyen. Ilyen „löttye nés” pusztított 2004 végén Délkelet-Ázsiában. Éppen a 2004-es cunami után érte több kritika a csendes-óceáni szökőárjelző rendszert, a Pacific Tsunami Warning Centert (PTWC), mert nem volt elég kiterjedt a tenger alatti földrengéseket jelző hálózat. A PTWC-nek már 39 speciális, a tengerfenékhez rögzített bójája van szerte a Csendes-óceánon (2004-ben még csak hat volt). Amikor ennek a hálózatnak az érzékelői jeleznek, a PTWC eldönti, hogy a rengés okozhat-e cunamit, és ha igen, kiadja a figyelmeztetést.
Segíti a munkát egy német és indonéz kutatók által kifejlesztett szoftver is. Ez tengeren sodródó meteorológiai bóják és földrengést jelző szeizmométerek méréseit felhasználva dönti el, várható-e az adott területen szökőár vagy sem, veszély esetén pedig riasztást ad.
A különböző méréseket műhold továbbítja egy központi feldolgozóegységnek, ami összeveti őket, gyors elemzést és előrejelzést készít. (Ö. Z.)
