Aki beleharapott az őt etető kézbe
Az egykori kemény „vietnami” tengerészgyalogos hetvenkilenc évesen már törékeny, mosolygós öregember, de ma sem látja másképp, miért kockáztatott 115 év börtönt az igazságért. – Úgy véltem, van rá egy kis esély, hogy tettem lerövidítheti a (vietnami) háborút. Ha biztos lettem volna benne, hogy nem lesz semmi eredménye, akkor nem léptem volna meg. Persze, az embereknek szükségük van az állásukra, a nyugdíjukra, nem akarnak beleharapni az őket etető kézbe. Csak éppen elfelejtik, hogy konfliktusba kerülhet a titoktartásra és az alkotmány védelmére tett fogadalom. Márpedig ez nap mint nap előfordul – mondja ma Daniel Ellsberg, az egykori Nixon-adminisztráció „első számú ellensége”, aki maga is megjelent a róla szóló dokumentumfilm minapi washingtoni bemutatóján.
Judit Ehrlich és Rick Goldsmith másfél órás munkája, „A legveszélyesebb ember Amerikában” Oscar-díjra jelöltként várja a vasárnapi hollywoodi eredményhirdetést. Maga a film a legkevésbé sem álomgyári produkció. Amerika sebeit negyven év után újra feltépve mutatja be a Pentagon-iratok kiszivárogtatásához vezető utat. A fővárosi vetítésnek pedig külön jelentőséget adott, hogy a teremben az Amerikát megrázó botrányban ellenérdekelt felek is megjelentek. Ám Ellsberg tántoríthatatlan: „nem a rossz oldalon álltunk – mi voltunk a rossz oldal”.
A Robert McNamara egykori védelmi miniszter részéről megrendelt, elkészültekor több ezer oldalra rúgó Pentagon-iratok számos újdonsággal szolgáltak Amerika Vietnam-politikája kapcsán; ezek ismeretlenek voltak a közvélemény előtt. Felfedték például, hogy Lyndon B. Johnson – állításával ellentétben – jóval az 1964-es elnökválasztás előtt tervezte az Észak-Vietnam elleni légitámadást, mint ahogyan a kambodzsai és laoszi szőnyegbombázásokat is.
A 2006-ban alternatív Nobel-díjat kapott Ellsberg annak idején katonai elemzőként vett részt az iratok öszszeállításában.
Az, hogy kiszivárogtatta a titkokat – az amerikaiak 1971-ben, a The New York Times címoldalán szerezhettek tudomást az amúgy szigorúan titkos dokumentumhegyről –, végső soron tovább csökkentette a Fehér Ház szavahihetőségét, és hozzájárult a vietnami háború lezárásához. Ma már kevéssé ismert: kormányzati részről először Ellsberg ellen vetettek be – a hiteltelenítés szándékával – „vízvezeték-szerelőket”; a fedésben dolgozó ügynök-betörők nem sokkal később a Richard Nixon elnök lemondásához vezető híres-hírhedt Watergatebotrányban buktak le.
