Ha csak a száraz adatokat vizsgáljuk, kitűnik, hogy az Északkelet-Románia fejlesztési régióban az egy főre jutó bruttó össztermék valóban rendkívül alacsony, és alig 27 százalékát teszi ki az EU-átlagnak. De ha megnézzük a 2004-es vagy a 2005-ös adatokat, amikor ugyanez a mutató 24 százalékos volt, akár azt is állíthatjuk, hogy a régióban csekély mértékű fejlődés is végbement.

A helyi valóság azonban árnyaltabb, és a számok igen keveset mondanak el a térségről. Északkelet-Románia – benne Dél-Bukovinával – földrészünk egyik legszebb tája: ötszáz éves ortodox kolostorai az UNESCO Aranyalma-díját kapták, és a régió már hosszú évek óta turisztikai vonzerővel bír. Azt tartják, hogy a zöld sehol sem olyan üde, olyan bársonyos, mint júliusban Bukovinában, e régió északi részén, ahová évente sok ezer európai és amerikai turista is ellátogat.

Az elsősorban a kolostorokat és a régi zsidó temetőket meglátogató vendégeket kényelmes panziók várják, amelyekben az ellátás egészen kiváló. Az osztrákok sem felejtették el, hogy Bukovina valamikor a Monarchiához tartozott, és Szucsavába az elmúlt években sok osztrák befektető érkezett – akik azt is kivívták, hogy Bukovina fővárosát Béccsel rendszeres repülőjárat kösse össze.

Valamivel délebbre, a csángók földjén, Neamt és Bákó megyében, akárcsak Vasluiban a szegénység jóval nagyobb, a munkalehetőség kevés. Jász megye központja, Jászvásár (Iasi) viszont Románia egyik legdinamikusabban fejlődő városa: tudományegyeteme színvonalas, komoly iparral és fejlett szolgáltató ágazattal rendelkezik. Az említett megyékben –akárcsak a szintén az európai sor végén kullogó Olténiában –dolgos emberek élnek, akik jólétre, fejlődésre törekszenek. Az alacsony GDP-t (az infrastrukturális elmaradottságon kívül) sem a gazdasági, sem az emberi adottságok nem támasztják alá.

Valójában azért ilyen alacsony a bruttó össztermék ezekben a térségekben, mert az ott élő emberek nem várták karba tett kézzel az európai programok ideérkezését. Felkerekedtek, és nagy számban vándoroltak el más országokba munkát keresni. E térségekből származik a legtöbb Nyugat-Európában dolgozó romániai vendégmunkás, akik az általuk termelt értékkel nem saját, hanem mások régiója mutatóinak emeléséhez járulnak hozzá. Mégis hazahozzák a nyugatabbra eső régiókban összekuporgatott pénzüket, és szép házakat, csinos panziókat emelnek, vállalkozásokat indítnak.

Valentin Pasca, a Neamt megyéből elvándorolt, egy spanyolországi építőtelepen dolgozó munkás – aki a napokban tért haza látogatóba – lapunknak elmondta: a nyugati államokban dolgozó román munkavállalók azt remélik, hogy évek múltán, erejük fogytán hazatérnek, és a külföldön megszerzett pénzükből Európa legszegényebb régiójában remek körülmények között leélik életük hátralevő éveit.