A Reuters helyszíni jelentése szerint az emberek a legalapvetőbb szolgáltatásokhoz sem férnek hozzá, az ételadagokat a felére csökkentették, mégis mindennél fontosabb számukra, hogy legyen mobiljuk. – Az emberek még a legrosszabb körülmények között is kommunikálni akarnak – mondta a hírügynökségnek Erik Hershman, Afrika technikai fejlődésének szakértője. Sokak számára a telefon üzleti lehetőségeket jelent: egyesek javítják a telefonokat, mások benzingenerátorról pénzért töltik a lemerült akkumulátorokat. Vannak, akik külföldről rendelnek divatos modelleket, és azokkal kereskednek.

Az elmúlt évtizedben „mobiltelefon-forradalom” zajlott le Afrikában, és ez sokféleképpen segítheti a kontinens fejlődését. 2002-ben az egész földrészen csupán 28 millió mobiltelefon volt, öt évvel később már 350 millió. Egyesek szerint akár abban is szerepük lehet a mobiloknak, hogy kihúzzák a földrészt a szegénységből.

A legtöbb ember, sokszor egész falvak számára a mobil az első kommunikációs eszköz, amelyet megengedhetnek maguknak. Eddig szinte teljes elszigeteltségben éltek, mert az afrikai vonalas telefonhálózat nagyon kevés embert ér el. A hatvanmilliós, folyton harcok sújtotta Kongói Demokratikus Köztársaságban például alig tízezer vonalas telefonkészülék van, a mobiltulajdonosok száma azonban ma már meghaladja az egymilliót.

– Ghánában mindenkinek van mobilja – mesélte egy helyi taxisofőr a CNN-nek. Neki hatalmas segítség a telefon, amelyen a kuncsaftok bármikor hívhatják, így egyetlen fuvart sem mulaszt el.

Az, hogy az afrikaiaknak most először rendelkezésükre áll egy kommunikációs eszköz, minőségi változást hozott az életükben. Egy beteg gyereket nem kell mérföldeken át cipelni feleslegesen az orvoshoz, mert előtte meg lehet kérdezni, egyáltalán rendel-e. A HIV/ AIDS sújtotta térségekben a nővérek SMS-ben figyelmeztetik a betegeket, hogy ne felejtsék el bevenni a gyógyszereiket, így eredményesebb a vírus elleni harc. A földműveseknek már nem kell közvetítők útján eladniuk a termékeiket, hanem telefonon megtudakolhatják a környékbeli piacokon az aktuális árakat, és oda mennek, ahol a legtöbb pénzt kapják az áruért. Kenyában és Dél-Afrikában már a mobilbankolás is elterjedt. Az afrikaiak többségének nincs bankszámlája, ám könnyedén létrehozhatnak egy mobiltelefonnal összekötött számlát, amelynek segítségével SMS-ben utalhatnak pénzt bárkinek. Bankszámla hiányában eddig ők hitelt sem kaphattak, erre most esélyük nyílik. A pásztorok viszont azért szeretik, mert ha banditák támadják meg őket, nem tudják elvenni tőlük az addig a ruhájukban rejtegetett készpénzt. Ugandában pedig egy olyan telefonos alkalmazás terjedt el, amelylyel nyomon követhetők a banánültetvények betegségei, és így könnyebben megállítható a fertőzés terjedése.

A „mobilrobbanás” az egész ország gazdaságára is hatással lehet. A neves egyetem, a London School of Economics kutatási eredményei szerint abban a fejlődő országban, ahol a száz lakosra jutó mobilok száma legalább tízzel több volt, mint egy hasonló országban, a GDP évente 0,59 százalékkal nagyobb ütemben nőtt.

Politikai hasznukat is bebizonyították már Afrikában a mobilok. A 2008-as parlamenti választásokon Zimbabwe történetében először elveszítette többségét a diktátor Robert Mugabe pártja. Sokan ezt annak tudják be, hogy a vezetés nem tudta meghamisítani az eredményeket. Az emberek a legkisebb faluban is lefényképezték telefonjukkal a kiakasztott eredményeket, majd azonnal tovább is tudták küldeni a fővárosba, így bizonyítva, hogy ott nem a hírhedt Zanu-PF párt nyert.

Szomáli nő telefonál. Megváltozott az élete?