Valószínűleg Barack Obama újraválasztási kampányát is Chicagóból irányíthatják, mégpedig Jim Messina, a Fehér Ház helyettes stábfőnöke vezetésével. (A stábfőnöki posztot gyakran – a munkakörnek csak részét képező – kabinetfőnöknek fordítják, holott az adminisztráció kétezer fő munkáját irányító második legfontosabb emberéről, afféle „kancelláriaminiszterről” van szó.) Az egyelőre magánbeszélgetések szintjén zajló 2012-es előkészületek első érdemi hírét a washingtoni Politico szellőztette meg. A leendő kampányban is kulcsszerep juthat David Axelrod elnöki tanácsadónak (aki haza is költözhet Chicagóba), valamint David Plouffe-nak, a 2008-as Obama for America –nemrég Magyarországon is járt – kampánymenedzserének. Szokás szerint az első hivatali ciklusát töltő elnöknek saját pártjából nem várható kihívója. Obama – aki csütörtökre egészségügyi csúcsot hívott össze, igyekezvén elboronálni a szenátus és a képviselőház, illetve demokraták és republikánusok közötti különbségeket a reform kapcsán – nem áll fényesen. A Newsweek című hírmagazin mostani számában közölt közvéleménykutatások szerint a megkérdezettek 48 százaléka elégedett vele, az egészségügyi reformban pedig csak 39 százalék. 73 százalék szerint rossz irányban halad az ország. A pofonokat a Demokrata Párt veheti fel először, a novemberi kongresszusi választásokon.

Obama szerencséje, hogy a republikánusok megítélése még rosszabb, hét kérdéskör közül egyedül a terroristák üldözésében kerülnek az élre. Egyelőre teljesen bizonytalan, ki lehetne közülük az elnök kihívója. Egy minapi konzervatív fórum 2400 résztvevője mindenesetre Ron Paul texasi libertáriánus (azaz az állami beavatkozást végletesen ellenző, a polgári szabadságjogokat támogató) kongressszusi képviselőt hozta ki győztesnek egy próbaválasztáson az ismertebb Mitt Romney, illetve a – jócskán leszakadt harmadik – Sarah Palin volt alelnökjelölt előtt. Jobboldali kommentátorok ugyanakkor bagatellizálják e voksolás jelentőségét.

Ugyancsak bizonytalan, mi lesz a Republikánus Párttal párhuzamosan, radikális mozgalomként megjelent „teadélutánokkal”, milyen hatásuk lesz a fősodorbeli politikára. (Elnevezésüket a híres, 1773-as bostoni tiltakozásról kapták.) Arnold Schwarzenegger, Kalifornia (mérsékelt) republikánus kormányzója szerint ezek a válság miatti düh és csalódottság kifejezőeszközei, és el fognak tűnni, amint a krízis is oldódik.