Ahogy kierőszakolta a kormányválságot a hétvégén Wouter Bos pénzügyminiszter, a Munkáspárt vezére, nyomban megindult a kampányösvényen. Azzal vádolta a kereszténydemokrata Jan Peter Balkenende miniszterelnököt, hogy képes lenne koalícióra lépni az iszlámellenes Geert Wildersszel, a politika szélsőségnek tartott fenegyerekével. S miután kedden kiderült, hogy június kilencedikén általános választást tartanak, Frans Timmermans, a párt másik vezéralakja felszólította a holland politikusokat, hogy rekesszék ki Wilderst, határolódjanak el tőle, és semmiképpen se kössenek vele szövetséget a választások után.

Hogy maga Wilders ezt antidemokratikusnak nevezte, nem meglepő. – A szavazók megbüntetik ezért a Munkáspártot – mondta. De mások sem fukarkodtak Timmermans bírálatával. A Szocialista Párt vezetője, Agnes Kant szerint a felszólítás „hihetetlen ostobaság”, mert a választók el tudják dönteni, kire adják voksukat. A jobboldali liberális VVD és a jelenleg legnagyobb párt, a kereszténydemokrata CDA valóban nem zárkózik el semmitől, ugyanakkor felmérések azt jelzik, hogy a polgároknak csak 27 százaléka fogadná el a két párt koalícióját aWilders-féle Szabadság Párttal.

A kormányválságot ugyan az okozta, hogy a Munkáspárt kilépett a CDA-val és a Keresztény Unióval alkotott, az utóbbi három évben feszültségekkel telítődött kabinetből, mert nem értett egyet azzal, hogy az Afganisztánban állomásozó kétezer katona még egy évig maradjon. Ám az igazi ok a kereszténydemokraták és a munkáspártiak egymás iránti fokozódó bizalmatlansága volt, és az a remény, hogy baloldali alakulat a kemény fellépéssel jobb pozíciót érhet el egy következő kormányban.

A felmérések azonban arra utalnak, hogy Wilders pártja megsokszorozhatja képviselőinek számát a 150 fős parlamentben. A 2006-os választásokon kilenc helyhez jutott a Szabadság Párt, és júniusban akár 24-et is megszerezhet az alsóházban. A kereszténydemokraták 26 helyet kaphatnak csupán a mostani 41 helyett, míg előretörhetnek a jobb- és baloldali liberálisok, valamint a zöldek.

Éppenséggel összehozható olyan koalíció, amelynek Wilders nem tagja – még akkor is, ha esetleg a legnagyobb párt élén vonul be a törvényhozásba. Azért törhet előre, mert sok holland érzéseit tükrözi az iszlám térhódítása, a bevándorlók elmaradó integrációja nyomán. Programja azonban inkább tiltakozás, a jelenlegi kormány válságkezelő politikájának kritikája.