Ki kit gyűlöl Nyugat- és Kelet-Európában?
Pontosan kilencven évvel később a trieszti kritikus és esszéista, ClaudioMagris Frankfurtban a német könyvkereskedelem békedíjának átvételekor mondott beszédében figyelmeztetett az erősödő idegengyűlölet és rasszizmus veszélyeire: „Fel kell ismernünk, hogy egy vulkánon ülünk, amely minden pillanatban kitörhet.”
A rasszizmus, idegengyűlölet és intolerancia elválaszthatatlanok a nacionalizmustól, a többség és kisebbség problémájától. A régi konfliktusok az új Európában még mindig az első világháború után az önrendelkezési jog és a népakarat megsértésével húzott határokból erednek. Még ma is 340 különböző kisebbséget tartanak számon, összesen 100 millió embert, amely 36 európai államban az összlakosság egyhetedének felel meg. Ennek ellenére az Európai Unió 27 tagállamának ma sincsenek megfelelő eszközei a kisebbségi konfliktusok kiéleződésének megakadályozására. A problémák persze már a kisebbség nyelvi vagy etnikai meghatározásánál kezdődnek. A teljesen megbízhatatlan statisztikák máig is hozzájárulnak a feszültségekhez.
Amikor „Nacionalizmus és kommunizmus a Balkánon” című könyvemen dolgoztam, megismertem az első világháború előtti időből származó statisztikákat. A bolgár statisztikusok 1,2millió bolgárt és 700 szerbet számoltak a mai Macedónia területén, s persze egyetlen macedónt sem, hiszen ez a nemzet akkor hivatalosan nem létezett. A szerbek ugyanakkor azt állították, hogy kétmillió szerb és 57 ezer bolgár élt ott. Ezeket a fantasztikus állításokat évtizedeken keresztül terjesztették az akkori tankönyvekben.
A nemzetiségi problémák dimenzióinál azt is figyelembe kell venni, hogy az önkéntes és kikényszerített kivándorlás, népességcsere, deportációk, elüldözés és a holokauszt következtében 1918 és 1998 közöttKözépés Kelet-Európában mintegy 30 millió ember „cserélődött ki”, 75 százalék etnikai okokból, 10 százalék politikai és 15 százalék gazdasági okokból. Különösen veszélyes a helyzet, amikor egy új többségi nemzet saját államában nem hajlandó ugyanazt a védelmet az újonnan létrejött kisebbségeknek nyújtani, amit előző államban önmagának követelt. Ez a történelmi háttere például a mindmáig újra és újra kirobbanó konfliktusoknak a magyar kisebbség és a (viszonylag fiatal) szlovák nemzetállam között.
Az osztrák és svájci példák bizonyítják, hogy a jóléti állam és a magas életszínvonal sem biztosítékok az idegengyűlölet és a rasszizmus feléledése ellen. Talán egy európai ország sem tett oly sokat a menekültekért, mint a kis semleges Ausztria. 1956 óta nemcsak majdnem 200 000 magyar menekültet fogadott be, hanem a csehek és szlovákok, lengyelek és albánok tízezreit is. Úgy számítják, hogy 1,4 millió osztráknak van úgynevezett „migrációs“ hátttere. Ennek ellenére az idegengyűlölő Szabadságpárt (FPÖ) nagy előretörésre, több mint 20 százalékra számít az idei bécsi helyhatósági választáson. Míg Magyarországon a szélsőjobb az ún. cigánybűnözést teszi agitációjának központi témájává, addig az osztrák FPÖ a moszlimok, s a „fekete” menedékjogra pályázó legális és gyakran illegális menekültek ellen támad teljes erővel. A világ számára megdöbbentő svájci népszavazás a minaretek építésének betiltásáért ugyancsak bizonyíték arra, hogy a jólét nem zárja ki az idegengyűlöletet még egy olyan országban sem ahol a lakosság 22 százaléka idegenekből áll s ezekből minden negyedik moszlim.
Nemcsak Ausztria és Svájc, de Belgium és Hollandia, Olaszország és Franciaország sem mentes az idegengyűlölettől s ennek következtében a szélsőjobboldal előretörésétől. Különösen drámai és durva az idegengyűlölő szélsőjobboldal fellépése ma Magyarországon és Szlovákiában, s időről időre más posztkommunista országokban, mint Horvátország vagy Szerbia. Magyarországon, Szlovákiában és még Csehországban is a romák az első számú bűnbakok. Két ismert újságíró, Bernard Odehnal, a svájci Tagesanzeiger és Gregor Mayer, a DPA közép-európai tudósítója a napokban megjelenő új könyvükben (Felvonulás – a jobboldali veszély Kelet-Európában) felhívják a fi gyelmet, hogy az etnikai gyűlölet szítása Európát is destabilizálhatja. Kiemelik, hogy a Jobbik erősödése, a romagyilkosságok és a szélsőjobboldali média egyre nyíltabb antiszemita hangja miatt a helyzet Magyarországon különösen rosszabbodik.
A Bécsben élő publicista február 12-i, a Globális Tudás Alapítvány által szervezett budapesti konferencián tartott előadásának szerkesztett szövege.
